Akartam új képet készíteni. Jobbat, szebbet. Mert megérdemli. Hiszen a mindennapjaim része, hűséges társam. A kis Rover. De ma elhalálozott, és ez az egyetlen jó képem róla.
Annyira természetes volt, hogy itt volt, mindig. Észre sem venni a luxust. Aztán amikor már teljesen megszoktad, mind a vezetést, minden nyűgjét, az is érzékenyen érint, ha át kell ülni egy másik autóba. Főleg így, hogy most már biztos, soha többé nem vezethetem. Rest in peace...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése