A nem tájépítészek mindig nagyon jót mulatnak/mulattak azon, amikor azt mondtam, "helyszíneltem", vagy "helyszínelni" készülök. Végiggondoltam már párszor, de nem találtam jobb kifejezést a tervezési terület felmérésére. Terepszemle? Felmérés? Á ezek nem hangoznak jól, maradok a helyszínelésnél.
Egyedül nem jó helyszínelni. Főleg nem külterületen. Diplomatervezéskor mindig vittem magammal valakit, vagy valakiket. Még szerencse, különben biztos halálra rémültem volna, amikor meglátom ezt:
Kísérőim nagyon lelkesek voltak, és amikor rátaláltunk erre a szerencsétlen játékbabára a folyóparton, már semmi kétségük nem volt afelől, hogy igazán izgalmas dolog ez a helyszínelés. Azóta is emlegetik :)
Jaj szegény baba, kinek árthatott és kinek lehetett útban? :(
Az igenis helyszínelés! Esetleg helyszínbejárás, de csak hivatalos körökben.
VálaszTörlésA kép... hmm... ijesztő. Kifejezetten brutális...
A hozzáfűzött sztorival együtt persze tetszik :)
... és nem csodálom, ha valaki fél helyszínelés közben (van egy kedves emlékem Bölcske, Vera vs Dínók-ról)...
Én soha nem vittem magammal senkit, így a kórházban mindig furcsán néztek egy magányos, furcsa alakra, egy bokrok között fényképezőgéppel mászkáló, külsőleg egészségesnek tűnő valakire.
Biztos olyan katasztrófaturista-szerűnek gondoltak ott a kórházban :)
VálaszTörlésElfelejtettem figyelmeztetést írni, hogy a következő kép a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz. Majd legközelebb. De ne aggódjon senki, ez nem az, aminek elsőre látszik!