Ezt a képet még akkor készítettem, amikor a "hétköznap" volt a téma és most rátaláltam. Minden hétköznap elmegyek a fenti épület és faóriás mellett. Reggelente általában csak a földet bámulom, de egyik nap felnéztem és lefényképeztem, amit láttam. A szokásosnál is kisebbnek éreztem magam. Sőt picinek. Milyen rég volt már ilyen szép kék az ég! És milyen vicces lenne a legfelső emeleten lakni, ahová szinte benyúlnak a faágak!
De szép :) erről az jutott eszembe, amikor az egyetemi rajzórán (az már nem a kötelező rajzóra volt hanem valami fakultatív kurzus) építészet-természet témát kellett vinni. Egy teljes képet és egy ráközelítést kellett rajzolni. Én ilyeneket kerestem, amikor az épület ennyire strukturált volt (ablakok és emeletek ritmusa) és a fa szerkezete pedig jól látszott, mert nem volt lombja, és a természetesen szabad formák jól ellensúlyozták az épületet. Na ez is ilyen ez a kép :)
VálaszTörlés