Egyszer udvaribolond voltam farsangkor. Azt hiszem, másodikos általános iskolában. Amikor még minden osztálytársam csak a "
bolond"-ot értette az egészből, és emlékeim szerint tök ciki volt elmondani, mi is vagyok. Vagy csak azért nevettek, mert az udvari bolond vicces. Utóbbi valószínűbb, de ezt én akkor nem értékeltem. Pedig a farsang lényege a mulatság. Mindenesetre nagyon jól emlékszem a jelmezemre, és bár nem tudom honnan volt nekünk ilyenünk otthon, de örülök, hogy ilyen jópofa ruhába bújhattam (piros és fehér volt, csürgős cakkokkal a derekánál, és csörgőssipkával).
A mai képem az én iskolai jelmezemnek egy profibb változata, a Velencei karneválról. Ő egy igazi "díszbolond"! Szerepéhez híven nem őgyelgett a tömegben, mint a többi felvonuló, hanem egy pódiumon állva szórakoztatta a közönséget, mosolyba fagyott arcával. Csinos volt és elegáns. És persze vicces is.
Csodálatos a jelmez és a háttér is! Na meg ez a mosoly az álarcon!!
VálaszTörlésA Te jelmezedről nincs fénykép, Zsuzsi?
Én is voltam egyszer udvari bolond farsangkor. "Harmadikos" ovisként. Vagyis nagycsoportban. De az én (rózsaszín) sapkámon csak két szarv volt. Vagy minek hívják azt... A végén pedig olyan csengő, mint a karácsonyfánkon szokott lenni. Volt még hozzá egy széles körgallér és ennyi. Mivel nem volt más, a sipkához színben passzoló ruhám, így egy rózsaszín pizsamát vettem fel hozzá, aminek a nadrágja térdig fel volt húzva.
Ettől a bejegyzéstől egy csomó nosztalgikus gondolatom támadt, de nem akarom túlságosan hosszúra nyújtani a hozzászólásomat, inkább majd beleszövöm a következő fényképemet kísérő szövegbe.
Ja amúgy ez a kép is mehetne naptárba! Februárhoz.
Jujj, tényleg, körgallér. És igen, nekem sem négy "csáp"-om volt, hanem csak kettő. És azt hiszem, olyan csengő a végén, amit macskák nyakába szoktak tenni.
VálaszTörlésAz én jelmezemről lehet, hogy nem készült kép. Nem emlékszem rá. Talán valahol mélyen van egy papírkép, de azt innen nem tudom előkeríteni.