Velence, karnevál. Ismét. De most olyan képet hoztam (ami már egyszer felvillant egy bejegyzésben, és megígértem, hogy visszatér) ami nem igazán jelmez a szó szoros értelmében, nem bújik konkrét alak bőrébe. Viszont cserébe gyönyörű. Az igazi, profi velencei jelmezekre a részletgazdagság jellemző, és hogy semmilyen testrész nem látszik ki a jelmezből (haj, fül, nyak, semmi, csak a szem! De mint látható, még a szem környékét is befestik feketére. Igazi mesterművek ezek a ruhák, álarcok, kiegészítők. Csipkék, fodrok, gyöngyök, hímzések... Mindig tökéletes összhatásban a színeket és a stílust tekintve.
A bejegyzésnek adott címről az
Operaház fantomja hasonló című jelenete és zenéje jut eszembe. A darab valószínűleg a kép színpadias jellege miatt jutott eszmbe. Meg azért, mert a darabban is csodálatos jelmezek voltak. A maszkabál részben különösen. A Fantom akkori öltözéke csak színvilágában hasonlít kicsit a fent látható jelmezhez. Ő rémiszteni akart (a belépőjének találóan a "
Vörös Halál" címet adták), a fotón látható jelmez viszont eleganciájával hívja fel magára a figyelmet, meghökkent és elkápráztat. Ami a színpadon nagyon fontos, de ilyen közelről érvényesül igazán.
Már vártam, ez annyira fúúúú! Tök jó, hogy ilyen közelről fotózhattad őket és ilyen szép képek lettek.
VálaszTörlésNagyon szép a színvilága, olyan drámaian előkelő. Olyan fura, hogy a maszkot maszkra húzzák, de ettől tökélete. Nekem elég lenne a piros kismaszk egy előkelő Maszkabálba