Kedvenc egyetemi feladataim közé tartozott, amikor egy általunk kiválasztott faegyedről kellett naplót írnunk. Az én választásom kertünk egyetlen "igazi" fájára esett, amivel - mondhatni - együtt cseperedtünk fel, ezért is áll hozzám ennyire közel ez a cseresznyefa. Nem csak a félévi beadandó "erejéig" figyeltem a fejlődését és reakcióit a környezet változásaira, hanem már előtte és azóta is. Szerintem különösen szép olyankor, amikor téli álmát alussza és hagyja, hogy szépen belepje a hó az ágait.
Jó sok hó esett, de ez egy ilyen szép nagy fának meg sem kottyan.
VálaszTörlés