2010 nyarán történt, hogy egy finn nemzeti parkban sétáltunk. Az autót az erdőben véget érő út parkolójában hagytuk és bevágtunk a fenyők közé. Egy éjszakát a nemzeti park "free hut"-jában töltöttünk, ami szép kaland volt a vadonban. Hátunkon a zsákunkkal szépen ereszkedtünk egy domboldalon lefelé, mikor a fákon keresztül szűrődő csillogásra lettünk figyelmesek. Nagyon furcsán szép élmény volt ilyen környezetben ereszkedni lefelé. Mikor még magasabban jártunk, mint ahol a kép készült, egyszerűen a szemem és az agyam nem tudta felfogni a valóságot. Nem tudtam érzékelni a teret teljes valójában, mert a partvonalat és a fák alját nem láttam, így nem éreztem mennyivel van alattunk a víz felszíne, nem fogtam fel a terepet. Nehéz elmagyarázni, de még mindig vissza tudok rá emlékezni, milyen volt ott sétálni.
Nagyon szerettem ezt a rövid sétát és az erdőben eltöltött estét, még ha ott ijesztő is volt egy kicsit. Szeretnék ide is visszatérni. Várom az útitársak jelentkezését, a szállás ingyenes. :)
Először is: felterjesztem a képet a "naptárba vele" kategóriába.
VálaszTörlésMásodszor pedig: jelentkezek!!!!!!!
Oké, menjünk, idén még ne, de jövő nyáron?
VálaszTörlés