A mai képem nagy kedvencem. Valószínűleg ezzel a kedves olvasók nem lesznek így, de hát a kedvenc kép az kedvenc kép.
A fotó keletkezésének története: tavaszi eső, szél és egy virágzó cseresznyefa. A szirmok tömegben hullanak a fáról, a szél mindenhova repíti őket az esőcseppek között. Az ablakomra is. Ez ismét olyan téma, amit a fotózás pillanata miatt szerettem meg. Az, hogy az eső minden koszt lehord a tetőről az ablakra, és ez meg is látszik a képen, azt nem. Ehelyett inkább a szirmon lévő apró vízcseppekre koncentrálok, és az erezetre. Meg hogy ez az apró szirom mennyire törékeny, vékonyka. Átlátszik! Csodaszép.
(Háttérben a cseresznyefa ágai felső ágai).
Te aztán csúcsra járattad a makró funkciót a fényképezőn. :) Nekem az tetszik, ahogy körbefolyik a szirom pereménél a víz.
VálaszTörlés