Egy újabb, ablakon keresztül készített havas képet "hoztam". A hóban tombolás csak akkor vicces, ha van az embernek játszótársa. Játszótársak híján pedig inkább leülök az ablakhoz a jó meleg radiátor mellé, bámulom a porcukorral meghintett tájat és közben álmodozok :)
Íme a hóval borított Budai Arborétumnak az a része, amiben két évig volt alkalmam gyönyörködni, akárhányszor kinéztem az ablakon és az a szerencsés ember, akinek megadatott, hogy elsőként gázoljon át a frissen hullott, érintetlen "szőnyegen":
Azt én is mindig irigyeltem, aki elsőként gázolhatott az érintetlen hóba. Az egy kiváltság. De ugyanakkor nem szerettem, hogy itthon a macskák összeugrálták mindenhol a havat és nem maradt szép összefüggő lepel. Aztán Finno.-ban mindenhol bőven volt érintetlen hó és ott kinőttem a korábbi irigységeket és mániákat.
VálaszTörlésAmúgy tök jó ez a kép kompozícióilag is, az az ember sokkal több tartalmat ad neki, mint ami egy egyszerű látképként lenne.