Az erdő mélye különleges kincseket rejt, de csak akkor látszanak, amikor még a fák koronája átengedi a napsugarakat. Vagyis tavasszal, lombfakadás előtt. Mint a hunyor is. Gyorsan kihajt, virágzik, majd eltűnik, legalábbis visszahúzódik jelentéktelen önmagába, teret engedve a többieknek.
A hunyort azért szeretem, mert annyira különlegesen visszafogott színei vannak. Szeretem a zöldeket is (sárgás élénk zöld) de ez a pink is csodálatos. Önmagától is megijed, nehogy túl harsány legyen, ezért gyorsan magára ölt egy kis zöld árnyalatot is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése