A szebbnél szebb virágok mellett hamarosan aktivizálják magukat a szorgos méhek és darazsak is. Korábban már szóba került, hogy nem mindegy ám, hogy méh vagy darázs. Remélem, nem vezetem félre a közönséget :) Mai képem szereplői az éppen nagy munkában lévő méhek és egy félig kivirágzott és félig még bimbós japánbirs egyed. Virágzás után sajnos elveszti díszítőértékét a japánbirs, sem ágrendszerével, sem leveleivel, sem pedig alakjával nem szórakoztatja a népet, csak "csendben" nyaralgat és gyűjti az energiát az őszi termésérleléshez. A termés sem a látható jegyeivel hívja fel magára a figyelmet, hanem isteni illatával. Köszönhetően annak, hogy dendrológia órán nagyon figyeltem Schmidt tanárúr minden egyes szavára, tudom, hogy a japánbirs termése semmi másnak, kizárólag kompótnak való. Amikor a japánbirsünk első ízben hozott termést, egyből neki is álltam a két darabból álló gyümölcstermés begyűjtésének, majd a kompótkészítésnek. Milyen igaza volt Schmidt bácsinak! A japánbirs valóban pokolian savanyú, viszont jó sok cukorral, egy kis fahéjjal és szegfűszeggel remek kompót készíthető belőle! Csak ajánlani tudom (annak, aki szereti az ilyesmit)!
Na de maradjunk a tavasznál és a virágzásnál. Csalódást okozott nekem ez a bokrocska, mikor életében először hozott néhány virágot. Arra számítottam, hogy egy üde színfoltot hoz majd a kertünkben téglapiros virágaival. De nem így lett. Az azóta eltelt néhány év alatt, ahogy egyre dúsabban virágzott, én is egyre inkább megbarátkoztam vele és most már kifejezetten tetszik. Ő lett kertünk legelegánsabb lakója. Láthatóan a méhek is szeretik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése