Óriások

Ezt a képet még akkor készítettem, amikor a "hétköznap" volt a téma és most rátaláltam. Minden hétköznap elmegyek a fenti épület és faóriás mellett. Reggelente általában csak a földet bámulom, de egyik nap felnéztem és lefényképeztem, amit láttam. A szokásosnál is kisebbnek éreztem magam. Sőt picinek. Milyen rég volt már ilyen szép kék az ég! És milyen vicces lenne a legfelső emeleten lakni, ahová szinte benyúlnak a faágak!

Erdei mikrovilág

Már egy másik helyen említettem, de most újra leírom: az angol időjárás a nyár legmelegebb napjain kívül (tényleg csak pár napról beszélhetünk) általában őszies. Tavasszal, amikor kibújik a tagadhatatlanul nagy számú apró virág a hóvirágtól a krókuszok tengerén át a rengeteg nárciszig, az is szép, és eszünkbe juttatja, milyen évszakban is járunk. De az időjárás ebben nem segít. Szürke, szomorú, párás, esős. Főleg a tél. Kevés kivétellel nem látunk havat, olyan gyenge fagyok vannak, hogy a fű és a legtöbb fa zöld marad... hogy legyen így az embernek aktuális (tél/tavasz stb) hangulata?

Szeretem az évszakok változását. Mindben van szép. Az őszben is, de nem akkor, ha nem színeződnek a falevelek, mert nem érdemes lehullajtani a leveleket. Nincs vörös/sárga/narancs, csak zöld és barna. És a szürke háttér.
Az őszben még a gombákat is szeretem. Ezért jutott eszembe ez a kis gondolatmenet a fenti képről. Bár télen készült, szerintem teljesen őszi hangulata van.

Ide is megérkezett a több napja ígért havazás (január 18-án)

Nagyon kevesen indultak munkába, innen a szobámból figyelve a mentősöknek így is akadt dolga. Vannak iskolák, amik meglepő módon kinyitottak, van aki elment dolgozni, de sokan azért nem. Én a közeli parkig sétáltam el, telei volt. Szánkóztak, hóembert építettek, kutyát sétáltattak, de legtöbben - a golfpálya terepadottságait kihasználva - különböző műanyag tányérokon/deszkákon/egyéb alakú dolgokon csúszkáltak. Egyszóval kihasználták a ritka alkalmat, amikor nem eső esik az égből.

Személyes kedvencem az a kutya volt, akit nem lehetett kiimádkozni a jeges vízből, újra és újra visszament a tóba. Arra gondoltam, hogy ha a gazdái és azok fajtársai nem fáztak pár hete is harisnya nélkül, akkor ő mért lenne okosabb a szárazföldön maradni? :)

Angol őserdő

Egy csodaszép helyen jártunk pár hete. Jobban belegondolva... még tavaly.

Vadlovak, mohával lepett öreg fatörzsek, és egy lusta, kavicsos aljú, tiszta patak. Nem tudtam túl sok jó képet csinálni, de talán már ezen a fotón is látszik, mennyire szép ez a rész.

U.i.: ez pont a 300. (HÁROMSZÁZADIK!!!) bejegyzés a blogon.

Az idei első

Íme az idei első bejegyzés a tavalyi év utolsó napján készült képemmel. Nem egy tipikus szilveszteri vagy újévi kép, a története a következő. 2012. december 31-én arra ébredtem (nem túl korán reggel ;)), hogy hétágra süt a nap. A nap ezen szakában - amikor az ablakom és a nap sugarai közel derékszöget zárnak be - általában már nem tartózkodom a szobámban, ezért kellemes meglepetésként értek azok a színek, fények, árnyak, formák, amik köszöntöttek reggel. Vidáman csodáltam őket. Igazán jól indult a napom.

Ezt a "kompozíciót" a függönyeim alkották, ahogyan átszűrődtek rajtuk a napsugarak:

Azt mondják, az újév olyan lesz, ahogy annak első napja telik. Ma szomorkás volt a hangulatom egész nap, tulajdonképpen ok nélkül, nem értem. Úgyhogy inkább azt szeretném, ha olyan hangulatú lenne a 2013-as évem, amilyen a tavalyi év utolsó napja volt. A reggeli vidámság egész nap végigkísért :)

Boldog Újévet kívánok Mindenkinek!!!