Rue Jenatzy - Jenatzystraat

"When you first arrive in a new city, nothing makes sense. Everything's unknown, virgin... After you've lived here, walked these streets, you'll know them inside out. You'll know these people. Once you've lived here, crossed this street 10, 20, 1000 times... it'll belong to you because you've lived there. That was about to happen to me, but I didn't know it yet." 

"Urquinaona, which sounded Sioux, was added to the list of once bizarre-sounding names tucked into my brain. Urquinaona slipped in next to Honolulu, Punxsutawney, Piccadilly, Massachusetts, Saskatoon and Machu Picchu. It became normal and familiar."

(L'auberge Espagnole)

A híres neves...

... lámpabúra. Amit többszöri boltba menetel után sikerült használhatóvá tenni. Izzókat vettünk, foglalatot vettünk, míg végül Hősöm megszerelte, és most működik. Engem már az sem zavart volna, ha soha nem látom világítani, csak ne legyen már vele több baj: ráesett az ágyamra az izó néha, ezek után anyira haragudtam rá... hogy, igen, köhömmmm...

... itt a bizonyíték, tényleg együtt élek azzal a gusztustalan pókhálóval. De ezt inkább letagadom... szóval a pókháló mot művészi értéket képvisel, rendben? De legalábbis híven tükrözi "én kis világom"-at.

Függöny!!!

Függönymániás vagyok, ez talán már ismert tény. Ha nem, akkor most megleptem pár embert. Talán azért, mert tetőablakos szobámban úgy nőttem fel, hogy mindössze egy lehúzható rugós redőnyöm volt. Szürke, fekete csillagokkal. Aztán később kaptam csodafüggönyt, elhúzhatós, megköthetős, szobához illő...

Ezt most azért mesélem el, mert legújabb szobámban, amit végre tényleg az enyémnek mondhatok, ismét fontos szerepet tölt be a függöny. Ráadásul szép! A színe, az anyaga, a "mintája"... strasszos türkiz sötétítő, íme:

Ez a textildarab (elég nagy darab, tekintve hogy az egik fal szinte teljes hosszában ablak) olyan különleges hangulatot kölcsönöz a szobának, hogy azt hiszem ettől szerettem bele először és azonnal. Azóta is szeretek ránézni, és örülök hogy itt csillog nekem a nap legnagyobb részében.

Naplemente az ablakomból

Eredetileg csak a villanypóznába futó vezetékcsokrot szerettem volna lefotózni, de valahogy mindig elmaradt. Viszont tegnap este, mikor kinéztem az ablakon és pont naplemente volt, na ez már elég indok volt arra hogy elmenjek a fényképezőmért a szoba másik felében lévő szekrényhez és megörökítsem Nektek az én kilátásomat.

Hazafelé

Bár busszal szoktam haza járni, ez pedig a villamos megállóból készült, azért amikor először érkeztem meg, akkor majdnem ez a látvány fogadott. Először megrémültem, mert aznap valami piacféle volt, egészen pontosan a bolha típusból. A házi úr viszont azt állította, hogy évente egyszer van itt ilyen felfordulás. Majd meglátjuk. Mindenesetre azóta ilyen nyugodt a környék. Na és ha még a nap is süt, akkor egyenesen szép is. Én balra a második utcában lakom.

A kilátás

Hogy újraindítsam a blogot, elsőként a szobámból nyíló kilátást osztom meg. Még szoknom kell az új helyet. A város szép, a sorházak jól mutatnak, nincs tömeg, nincs forgalom, első ránézésre élhető helynek tűnik, de nem hagyom magam ilyen könnyen lekenyerezni.

A 3. emeleti ablakomból:

Van egy másik ablakom is, de azon nem lehet kilátni, mert homályos. Majd azt is lefotózom, mert nem mindennapi ablak.