Búcsú a téltől, a hótól, a jégtől

Holnap március! Vagyis tavasz!! :) Korábban már kifejtettem, hogy tulajdonképpen semmi bajom a téllel, sőt!  Nagyon hiányozna, ha nem lenne. De most eljött a búcsú ideje.

Azt hiszem, a víz az az elem, ami a leglátványosabb változáson megy keresztül a tavasz beköszöntével. Szilárd formájával mostantól csakis a fagyasztószekrényben és a jégkása árusnál szeretnék találkozni, egészen decemberig. Ma reggel még elnéztem, hogy fehér, hóval fedett tájra ébredtem. Holnaptól viszont fakadó rügyekre, madárcsicsergésre, napsütésre, melegedésre vágyok, hiszen március lesz!!! Vegyünk hát búcsút a téltől - és mindentől, ami vele jár - , legalább 9 hónapra!

Tekintsük a csónakot vezető bácsit Tél tábornoknak, aki ma hátat fordít nekünk, elhagy minket, átadva a terepet Tavasztündérnek, akinek közeledtét jelzik a - még jeges - folyón megcsillanó napsugarak. A befagyott vizek csendjét hamarosan megtörik a csobogó források, sebesen futó patakok, folyó- és tópartoknak ütköző hullámok. Isten Veled, Tél tábornok! Viszontlátásra! :)

Az éltető napfény

Nem tudom van-e olyan filozófia, ami a napfényt természeti elemekhez sorolja, én igen, mert végül is az. Én azért hoztam egy érdekes képet róla. Vagyis a nap nem is látszik a képen, hanem egy furcsa jelenség. Lehet, hogy sokan már hallottak ilyenről, de én mikor megláttam, nem tudtam mire vélni, azt hittem eljött a végítélet napja, apokalipszis, világvége, UFO támadás. De semmi ilyen nem történ azóta. Egyszer facebookon bukkant fel ismét a jelenség, akkor a Holddal. Akkor tudtam meg, hogy normális dolgot láttam, csak az ismereteim voltak gyérek.

 

Íme egy rövid leírás, hogy minden hozzám hasonlóan tudatlant megnyugtassak, nincs világvége, nem zuhanunk bele a Napba. És egy rövid utalással magyarázza a fejre fordított szivárványt is.:

"A Napot és a Holdat olykor fehér, vagy ritkábban halványan színes gyűrű övezi, amely magas szintű, jégkristályokból álló felhőkön jelenik meg. A magas szintű felhőkben lévő jégkristályok a fény törésével, és visszaverésével hozzák létre a halot. A halo színes, vagy fehér ív, fényfolt, vagy pont, amely bizonyos feltételek bekövetkezte esetén látható az égen. Halojelenségek legtöbbször melegfront betörésekor észlelhetőek, ezért a rossz idő előfutárainak is tekinthetőek. A halojelenséget okozó jégkristályok elsősorban cirrusokban fordulnak elő. A megfigyelő a szivárvánnyal ellentétben itt közvetlenül a fényforrás felé fordulva látja a jelenséget, és a halo középpontjában maga a fényforrás áll.

A (primer) szivárvánnyal ellentétben a színek fordított sorrendben jelentkeznek, vagyis a vörös szín található az ív belső oldalán, és a kék a külsőn. A halo gyakran csupán fehér gyűrűként észlelhető a Nap vagy a Hold körül." (Forrás)

Lábjegyzet a víz körforgásához

Már volt szó a víz körforgásáról, melyet Zsuzsi szemléltetett. Én most ehhez hoztam egy kiegészítő képet, ami nem magyarázza, nem szemlélteti a természet mechanizmusát, csak gyönyörködtet. A képen a víz épp a légkörben tartózkodik, de már elindult lefelé. Ezt a pillanatot elkapta a nap. És BUMMM így lett a szivárvány. A képen kettő is van, az egyik ezek közül fejre állt (már ami a színét illeti).

"Vízijáték"

Sokaknak meséltem már nagy elragadtatással a Klangwelle elnevezésű "csodáról". Ez tulajdonképpen olyan, mint egy tűzijáték, csak nem a tűzzel játszanak, hanem a vízzel. Engem ez sokkal jobban elvarázsolt, mint egy tűzijáték. Nyilván azért (is), mert ilyet életemben csak egyszer láttam még. Vízsugarakat lőnek fel a háttérben szóló zene ritmusához igazodva és különböző színű fényekkel világítják meg. Nagyon látványos! Főleg, amikor egy összefüggő falat/függönyt alkotnak a vízsugarak és a létrejövő felület vetítővászonként funkcionál. Vagyis képeket, mozgóképeket, vagy szöveget vetítenek rá.

A "vízijáték" legnagyobb előnyeként említeném, hogy lényegesen kisebb zajszennyezéssel jár, éppen ezért gyermek- és kutyabarátabb, mint egy tűzijáték. Azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy a hatalmas mennyiségű kilőtt vizet vajon visszaforgatják-e... Remélem, hogy igen, különben egy óriási vízpazarlás az egész. És mint tudjuk, a víz (főként az ivóvíz) hatalmas kincs!

A felvétel Bonn központjában készült, ahol minden év szeptemberében egy héten keresztül esténként lehet megtekinteni a Klangwellét. Maga a találmány - ha jól tudom - Ausztriából, a Wörthersee partjáról származik. Aki tehát eredeti őshazájában szeretné megnézni a vízijátékot, annak oda kell elutaznia a nyár valamelyik napján és minden este láthatja az előadást.

A tóparton egyértelmű, hogy nincs pazarlás, hiszen a víz visszajut oda, ahonnan jött, vagyis a tómederbe. Na de hogy Bonn kellős közepén, egy kockakővel telerakott, vizet az eső kivételével nem látó téren honnan jön és hová lesz a víz, azt még nem fejtettem meg...

Kék láng

Talán még soha, de az bizonyos, hogy nem sokszor töltöttem ennyi időt egy kép elkészítésével. A terv és a megvalósítás együtt. És a végeredményen nem tudom, mennyire látszik a belefektetett idő és energia, de én elégedett vagyok. Rájöttem, tüzet fotózni nagyon nehéz. Ezen felül felfedeztem a fényképezőgépem pár új funkcióját...

A képen egy gáz főzőlap látható, mely elég futurisztikusnak tűnik innen nézve. A gáztűzhelyről nekem ezzel ellentétben a régies, idejét múlt technika jut eszembe. Talán mert én villanytűzhely mellett nőttem fel. Azon kívül, hogy könnyebb és ezért jobb használni, a gáztűzhellyel csak a baj van. Nehéz takarítani, kifogy a gáz. Ezen felül: nem tudom megmagyarázni egy ötévesnek, miért is kék a láng, amikor a tűz piros. Esetleg sárga. De nem kék. Hát, néha talán mégis. Na jó, de MIÉRT? ...

Az ezer tó országa II.

Kinti létem meghatározó folyója következik: Oulujoki. Itt ücsörögtünk (mikor nem a tengerparti naplementében) szabadidőnkben, láttuk teljesen befagyva, félig kiolvadva, kizöldülve, minden arcát. Megnyugtató azokra a folyóparti percekre gondolni, a beszélgetésekre, élet nagy dolgain töprengésre. Hiányzik.

Az ezer tó országa I.

Finnországi vizes képeimből lehetetlen egyet kiválasztani, így ez egy folytatásos regény lesz. Valójában nem ezer, hanem több tízezer tó országa lenne, de ilyen apróságon nem akadunk fent. Rengeteg csodás tó hullámzik az országban, de ezek mellett sok folyóban, patakban és egyéb természetes vízfelületben gyönyörködhetünk, ha már a fürdéshez túl hideg a vizük.

Elsőként nem is egy tavat, hanem egy folyót hoztam fényképen. Nyári lappföldi körtúránkon sodort ide az élet, hogy ezt megörökíthessem. Egyik olyan, mint a másik, de a huszadik folyót, tavat is ugyanolyan lelkesedéssel tudtam fotózni. A képen lévő története, hogy már szállást kerestünk aznap estére, ahol a sátrunkat felverhetjük, vagy egy faházban meghúzhatjuk magunkat. Ekkor álltunk meg a folyó partján, de sajnos az itteni táborhelyen nem találtunk senkit, így a folyóparti éjszakázásunknak lőttek.

Ha már a sárkányoknál tartunk

Íme egy cseppkőből létrejött sárkány, ami szerintem inkább róka.

A kép az aggteleki ún. középtúrán készült. Színvonalas idegenvezetést biztosítottak a túrához, de a kirándulás felétől már unni kezdtem, hogy minden egyes képződménybe próbálnak belemagyarázni valamit és én nagyon nem látom benne azt a valamit.

A fenti képen tehát egy sárkányt kellene látni, de mivel én rókának láttam a sárkányt, ezért "helytelenül" fényképeztem le. Merthogy a képről lemaradt a sárkány alsó ajka :) Csak itthon jöttem rá, hogy ez egy tátott szájú sárkány lenne. Szerintem maradjunk a rókánál :D

Sárkány

Vajon milyen természeti elem köthető a sárkányokhoz? Semmilyen. Mert sárkányok csak a mesében vannak. Legalábbis tüzet okádó sárkányok.
Vagy ha léteznek is - mint azt az alábbi képem is "bizonyítja" - a lángok sajnos (sajnos?) mesterségesek. De ez nem számít. Tűz, tűz. Mesterséges természeti elem.

A kép Krakkóban, a Wawel (vár) tövében készült, a képet pedig majdhogynem ijedtemben kattintottam el, amikor a város szimbólumát, a sárkányt ábrázoló szobor hirtelen elkezdett tüzet okádni. Talán fél óránként enged egy-egy lángcsóvát, nem emlékszem pontosan. De meglepetés volt, és nagyon büszke vagyok, hogy pont elkaptam a a pillanatot.

Utazás a Föld középpontja felé

Soha nem olvastam a címben szereplő könyvet, de mindig nagyon érdekelt a címe alapján. Egyszer bepótolom talán.
A kép Erdélyben készült. Sajnos a Tordai sóbányában készült kevés fotó nem igazán sikerült. Sem a látási viszonyok nem voltak megfelelőek, sem az én idegi állapotom nem tette lehetővé, hogy szépet fényképezzek. Emlékszem mennyire átjárta a remegés az egész testemet a tériszonytól. Borzasztóan hihetetlen élmény volt. De erről nincs kép. Helyette a Békás-szorost láthatjátok. Nagyon szép hely, aminek az igazi hatása csak élőben bontakozik ki, kell, hogy érezhessük az arányokat, ami egy képen nem jön át annyira. Sajnos a sok kirakodó vásáros elrontja a tökéletes természeti formát (a kép aljáról levágtam őket). A szorosban végig sétálva hangulatban legalább közelebb kerülünk a Föld mélyéhez, ha a középpontjához nem is jutunk el.

Levegőt!

A sok vizes kép közt próbálok erőt venni magamon, hogy ne a finn tavakról hozzak ötmilliárd ugyanolyan képet. Majd később jön pár belőlük, válogattam jó néhányat, aztán eljutottam a 4-tó-biciklitúra elnevezésű albumomba és feladtam. Vegyünk inkább egy nagy levegőt és a változatosság kedvéért szakadjunk el a vizektől.

Na de hogyan is lehet a levegőt lefotózni? Sehogy. Olyan képet hoztam, ami témájában utal a levegőre, legalábbis a szélre. Egy hatalmas szélerőművet. Finnországból, honnan máshonnan... az ég kékje és az erőmű fehérje egy fordított finn zászlónak is beillik. Szerintem nagyon impresszív létesítmény ahogy fölénk magasodik a tengerparton és szembeszáll a legnagyobb széllel is.

Körforgás

Fizika. Sosem szerettem. Egy ötévest próbálok tanítani arra, hogy ne használja az utálom szót, de azt hiszem, én most megengedhetem magamnak, hogy azt írjam: a fizikát kifejezetten utáltam. Talán azt a részét még nem, ami még - számomra - közel áll a valósághoz. Amit látok, érzek, értek.

A biológiát, környezetismeretet viszont szerettem. Először is megértettem a víz körforgását, amikor a felszíni vizekből párolgó víz felhőkké gyűlik össze, amiből eső formájában újra lehull a földre, hogy a földbe beszívódva valamilyen formában újra felszínre törjön. Mégis szerettem újra és újra lerajzolni. Mert értettem, tudtam, és mert szerettem rajzolni. Elmesélni nem szívesen meséltem el, amit tudok, de rajzolni jó volt. Már nem rajzolok. Annál gyakrabban fényképezek. Biológiaórán ezzel a képpel mutatnám be a víz körforgását:

Érdekes véletlen

Kedvenc szökőkutam története következik. Hogy hogyan lett a kedvencem. A diplomamunkámhoz kerestem előképeket, kórházkerti vízarchitektúrára. Ezt találtam. Imádtam. Imádom. A stílusát. Az érdekes, különleges formáját. Hogy a víz és a szobor alakja mennyire egyezik, összeillik. Hogy mennyire kecses. Órákig el lehet nézegetni, mert annyira jól ki van találva és meg van szerkesztve. Közben pedig légies, mozgékony, csodaszép. Leadtam a diplomát, végeztem az egyetemen.

Több mint egy évvel azután, hogy interneten megtaláltam kedvenc szökőkutam képét, megtaláltam az eredetijét. Londonban bóklászva. Nincs elbújva, hiszen a Parlament épületével szemben, a Temze túloldalán fekvő kórház kertjében található. A folyón átívelő hídról egyenesen rálátni a  kertre, melynek középpontjában áll ez a vízi remekmű. Alig tértem magamhoz meglepetésemben. Nem számítottam arra, hogy amíg én a képekről jól ismert, kötelező turista-látványosságokat járom végig, addig ráadásként egy személyes kedvencet is "viszont" láthatok. De láttam. Rátaláltam, bár nem kerestem.
Élőben is annyira lenyűgöző, mint képen volt.

Egy csepp tenger

Azt hiszem most elég alaposan kivesézzük a víz témakörét. Igyekszem nem leragadni ennél, de egyelőre élvezem a tengeres, folyós, tavas képeimet. Egy újabb képet hoztam Horvátországból. Egyik naplementés tengerparti ücsörgés (ami ismétlődő elem nálam :) (hehe elem, de nem természeti)) során kattintgattam a fényképezőmmel és próbáltam elkapni a hullámok fröccsenését.

Lehet, hogy a középtérben napozó, teltkarcsú hölgyet már ki kellett volna kockáznom, nehogy megsértsem a személyiségi jogait itt véletlenül :) Na majd ha kéri, leradírozom a fejét.

Tükör

A víz jelentőségét a kertépítészetben nem elemezném most teljes részletességgel... De egy kiragadott példa: a tükröződés. Hogy megkettőzve látjuk azt, ami már önmagában is szép. Hogy egy ennyire sima víztükör keletkezhet, hogy szinte tökéletesen látszódjon a fölötte átívelő, világ egyik legnagyobb palladiánus hídja. Így már duplán szép.

Az már más kérdés, hogy ahonnan a kép készült, ott vége a tavacskának, tehát a híd teljesen felesleges a tavon, szinte egyszerűbb megkerülni az öblöcskét, mint felmenni a hídra. De nem, a világért sem akadunk fenn ilyen apróságokon, mint a kertépítészeti elemek funkcionalitása. Szép, monumentális, mindez duplázva.

"A szőlő szerencsére nem szédül"

... aki viszont elfogyaszt néhány decit a belőle erjesztett és érlelt nedűből és ellátogat az alábbi képen látható helyre, annál garantált a szédülés :)

A címben szereplő idézet egy, az Ahr folyó völgyét bemutató leírásból származik, melyben ódákat zengtek a környékbeli borokról. Kiváló zamatukhoz a megfelelő fekvés, napsütés és csapadék mellett a talajadottságok is nagyban hozzájárulnak. 

A borkóstolókon nagyon szeretik felhívni a figyelmet arra, hogy milyen jól kiérződik a boron a termőhely alapkőzete vagy talajtípusa. Én ezt ugyanúgy nem szoktam érzni, mint a málna-, bodza- vagy csokoládéízt, amivel gyakran "meggyanúsítják" a borokat, de csodálom azokat az embereket, akik egy korty alapján meg tudják mondani, hogy az adott ital milyen fajta, honnan származik és melyik évjárat.

Ezt a képet a kedvencek témakörbe szántam, de akkor nem volt lehetőségem feltölteni. Csodálatos, ahogy a kis folyócska kivágta ezt a völgyet és létrejöttek a fent látható meredek, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas hegyoldalak. Ez az abszolút kedvencem minden eddig készített fényképem közül, és ez az a táj, ami minden eddiginél jobban lenyűgözött!

Szép példa ez is a szintvonalakra merőleges művelésre :) Szerintem egyértelműen megbocsájtható a túlzottnak tűnő intenzivitás és az is, hogy ez a lejtés talajvédelmi szempontból talán már nem engedné meg mindenhol a szőlőművelést. Ez a táj így tökéletes, ahogy van!

Sajnos azt nem láthattam, hogy hogyan folyik itt egy metszés, szüret vagy egyéb művelési tevékenység,  pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Minden elismerésem a szőlősgazdáké!

Tópart, szántóföld

Föld és víz. Közte egy nádas és egy földút, aminek a nyomvonalát a fák mutatják. A kép egy nyár végi napot örökít meg, aratásra kész domboldallal.

Ilyen helyen lehet igazán pihenni és relaxálni, azt hiszem. Mi horgászni voltunk, egy napig bámultam a szemben lévő domboldalt. Talán sikerült megörökítenem a látványt, azt az érzést, amit egy ennyire egyszerű táj adhat. Egyszerű, mégis gyönyörű. Ha csak a színeket nézzük... a tó szürkés kék vizét, a nádas megnyugtató zöldjét az alján lévő aranysárga sávval, mely szín a gabonatáblában köszön vissza. A fák élénk zöldje már csak extra ráadás.

Csobogás

A víz a legszebb természeti elem. Olvashattuk írótársam bejegyzésében. Egyetértek. Hihetetlenül változatos formában jelenik meg a víz a környezetünkben. Megnyugtató, nagy felületként megjelenő tó, lusta folyam, illetve dübörgő, erős tömegként egy tengerparti sziklafalat ostromolva. Sáros folyamként egy eső után, magával ragadva minden szemetet, megtisztítva az utcákat, árkokat, esetleg tiszta vizű hegyi patakként, köveken lezúdulva.  

Az én példám a Sherborne-i kastély kertjében található, a nagy tóból túlfolyó víz ömlik le a sziklákon, majd fut tovább a növények közt megbújó kis patakként. (Erről most az jutott eszembe, hogy az én indián nevem, immár körülbelül egy hete "Szikrázó Kispatak". Büszke vagyok a nevemre, szeretem a patakokat.)

Tengerkék

Talán a víz a legszebb természeti elem, bár én a tűzben is tudok gyönyörködni, egy tenger látványával nem vetekszik. Már sok tengerhez volt szerencsém, mind közül az Adriát tartják a legszebbnek (a látottak közül), nem vitatom, hogy gyönyörű, de azért Szardínia tengerpartjainak türkize még most is bennem él.

Egy olyan képet hoztam, amin még nem tenger a sok víz, csak egy folyó, de a torkolathoz közel már átvette a tenger színét. Ettől lett ilyen szép smaragdos, türkizes, kékes, zöldes ragyogás.  Akinek ez nem elég szép, az hajózzon feljebb a folyón a Krka Nemzeti Parkba. A csodás színű vízen lebegés után a rengeteg vízesés közti séta életre szóló élmény. Kellene keresnem egy képet régről, mikor ott jártunk, most csak a tavalyi átutazásról hoztam ezt az ízelítőt.

A Föld mélye

A "föld"-et, mint elemet egy kicsit tágabban értelmeztem, és hoztam ezt a képet.

A Cheddar-i barlangban készült, mely ugyan nem nagy, mégis nagy attrakciónak számít Somersetben, a több méter magas sziklaszorossal (Cheddar Gorge) kiegészülve. A barlang kis méretét ellensúlyozandó, színes fényekkel, drámai megvilágításokkal, apró barlangi tavakba rejtett miniszökőkutakkal díszítették a föld alatti termeket. A gyerekek és gyermekszívű felnőttek örömére (vagy nem?) a barlangtúra utolsó szakasza (a negyed órából öt perc) Elvarázsolt kastély hangulatot idéz a mozgó szörnyekkel, sárkánnyal, ijesztő hangokkal. Ez a rész nem tetszett, szerintem külön kéne választani a természeti értékeket és az ijesztgetést.
Bár, ha jobban belegondolok, ez is dicséretes, hogy így csábítják a másképp kultúra közelébe sem merészkedő angolokat egy csodás helyre.

Tűz és víz

Nem egy művészkép, mégis majdnem bekerült a kedvencek közé, mert nekem tetszik. A tűz és víz összképét próbáltuk megörökíteni (nem enyém volt az ötlet), csak sajnos nem lett elég éles a kép. Na meg egy hatalmas autó is beállt a látómezőbe, ezért kellett korrigálni, ami miatt a tűzrakó fala esett végül bele a képbe.

A hideg háttér és a meleg előtér olyan, mint egy hideg-meleg zuhany.
A kép a már jól ismert Finnországban készült, ahol minden kis tónál, folyónál és ezek utakkal való találkozásánál tűzifával megrakott fedett tűzrakóhelyes parkolók vannak. Lassan az ország minden zugát megismerik a kedves olvasók a blogon keresztül. Remélem jó reklámot csinálok neki.

Vízre épült város

Ha víz, akkor Velence. Mert ott mindenhol víz van. Az utcán, a házak között a csatornák, a városon kívül a tenger... autók helyett csónakok járnak, a házak pedig a biztonságos talaj helyett a tengerbe nyúló cölöpökre épültek.

A víz a legszebb természeti elem, de láthatjuk, mennyire veszélyes nagy tömegben. Nem tudom, most hogy áll a tervezett gát- és zsiliprendszer, amit a város köré készülnek építeni. Ha nem készül el, elsüllyed a város. Mégis ez, a mindenhol fellelhető víz adja a báját, és vonzza ide időről időre turisták ezreit.

Ünnepi tűzijáték

Ismét ünneplünk! Zsuzsi már egy totális képzavarral beharangozta a nap témáját, én bele is bonyolódtam. :)

Boldog születésnapot Judit!

Már volt egy tűzijátékos kép, ez ugyanott, ugyanakkor készült. Na jó, talán fél méterrel arrébb. Tűzijátékból sosem elég! A születésnapi témát pedig most egy évig pihentetjük. :)

HB

Happy Birthday, kedves Judit!

A kép talán nem teljesen alkalomhoz illő, hiszen az én tavalyi születésnapomon készült. Ennek ellenére, ezzel a TŰZ témájába illő képpel (mint VÍZöntőt, ami meglepő módon LEVEGŐ-jegy) szeretnélek megörvendeztetni ezen a csodás napon!
Éljen 25!!!

Víz, víz, víz

Nyitóképnek egyik kedvenc vizes fotómat hoztam. Szeretem a felhőket rajta, a napot, ahogy csillog a vízen, és a nyugalmat. A csendesen fodrozódó folyót. Víz, víz, víz!!

Természeti elemek

Ismét eltelt egy hónap fele. Új téma következik: természeti elemek

Jönnek a tüzes, vizes, levegős képek. Valamint különböző vallások és világnézetek fő elemeiről készült fotók, mindenki saját belátása szerint bővítheti a listát, hiszen egyesek szerint a föld és a fém, mások szerint a fa is fő természeti elem. Mi nem fogunk visszautasítani semmilyen régi vagy új szemléletet, ha szép (vagy csúnya) fényképünk van róla.

Kezdetnek egy kép az éltető földről, mely bárhol készülhetett volna. Ez a konkrét felvétel 2009 októberéből való, pedig ránézésre azt hittem tavaszi. Nekem elsőként a szintvonalakra merőleges művelés jut róla eszembe, aztán az, hogy milyen változatosan művelik ezt a kis területet. Nem azért, mert ennyire megfertőzték már az agyam, hanem mert tényleg emiatt készítettem akkor képet, a diplomatervemhez.

Nem túl látványos, nem túl dekoratív. De én szeretem a frissességét.

Megfagy a hangulat

Vége a party-nak, mindenki kitombolta magát, rongyosra táncolta a cipője sarkát, megevett és megivott mindent, amit elé raktak, jól eső fáradsággal, irány haza. Vagy ... készüljünk fel újjabb témánkra. 

De még előbb ... utolsó február eleji képem a farsang témájában a már jól ismert velencei karnevál jelmezei közül került ki. Felemás érzéseim vannak a kép szereplőivel kapcsolatban. A maszkjuk leginkább a pestis idején használt orvosi maszkokra emlékeztet. Halálmadarak. Az jutott eszembe, hogy ők aztán igazán meg tudnak ölni egy bulit. Talán ezt elkerülendő, vagy ellensúlyozva a komor hangulatot, tették fel magukra bohókás sipkájukat, ami ráadásul piros. A viselkedésüket leginkább úgy lehetne leírni, hogy ők voltak a hangulatfelelősök. Mindenhol feltűntek, mindenhol ott voltak, és nemhogy megölték volna a bulit, de ők voltak a hangulatfelelősök. Nem értem, miért ilyen álarcot választottak. Van valakinek esetleg bármi ötlete erre a rejtélyre?

Virágtenger

Még mindig aktuális témánknál, a "farsang és karnevál"-nál tartunk, így a címben említett nagy számú virág ez alkalommal egy sétálgató felvonuló ruhájáról köszön vissza ránk, őszies színhatásban.

Valamiért úgy érzem, ő férfi. Méghozzá elég narcisztikus, ugyanis a kezében tartott, pillangókkal és rózsákkal díszített valami az egy tükör, amiben egyfolytában magát lesi. Igen, ilyen is van.
Szeretjük a virágokat is, a fiúkat is, de inkább külön-külön. A jelmeze viszont dícséretre méltó. Mind témában, anyaghasználatban, de leginkább a színek egymáshoz igazításában. Látszólag teljesen össze nem illő színek valójában gyönyörű harmóniát alkotnak. Valamit tudnak az olasz tervezők.

Sweet Valentine

Bálint-nap alkalmából következzen most valami piros színvilágú fotó ...

Nekem erről a képről mindig egy Megasztáros énekesnő jut eszembe, akinek most meg kellett lesnem a nevét, mert arra már nem emlékeztem: Szabó Eszter. Lehet, hogy az arckifejezés teszi, de talán inkább a kalap. Ő ugyanis mindig kalapot hordott.
Nem tudom teljesen kivenni, és lehet hogy csak belemagyarázom a képbe, de mintha a kalapon, a fátylak és a fém álarcocskák alatt egy szív alak bújna meg... Akár az, akár nem, tetszik a bohócos, felemás színösszeállítás. A hölgy mellesleg egy felettébb szomorú, síró bohóc. Szerintem szerelmi bánat, ha már Valentin-nap...

Aranyvarjú

Őkelme csak a tömegben állt, és néha szétterjesztette a szárnyait, elkápráztatva a mellette állókat. Mitnemondjak, tényleg elég impozáns látvány egy embernagyságú arany legyező. A kidolgozottság, részletgazdagság itt nem játszik, ennek ellenére barátunk a velencei Szent Márk tér dísze és érdeks színfoltja volt.

Lila porcelán

Vagyis lila, és porcelán. Szerintem csodaszép jelmez, talán mind között a legszebben megmunkált álarccal. Tényleg olyan volt, mint egy aprólékosan megfestett hófehér porcelán. Egy igazi, porcelán-arcú dáma. Szép, de rideg. A lila szín pedig újdonsült kedvencem. Ilyen mennyiségben talán már sok, és a modern angol hajdísz-virág is levon a kalap és társai értékéből, de remélem ennek ellenére mindenkinek legalább annyira tetszik Purple Lady jelmeze, mint nekem.

Macskabál

Kedvenc figuratív jelmezeimet mutatom ma. Mint már említettem, az olasz farsangi felvonuláson nem gyakoriak az egyértelműen beazonosítható, valamit utánzó jelmezek. Viszont tele vannak utalásokkal. Ezek sokkal érdeksebbek, mint az átlag jelmezek. De egyértelmű formákkal is lehet jót alkotni, íme egy bálba készülő a macskapár:

"(...) Habos fánk a jutalom (...)"

Pontosabban lekváros. Házi készítésű sárgabarack-lekváros. A fánkhoz nem is illik a hab! Csak cukor és lekvár. Habot még csak képviselőfánkon láttam, de hagyományos farsangi fánkon nem. Majdnem minden évben megpróbálkozok a szalagos fánk elkészítésével, de az esetek nagy többségében nem járok sikerrel. Általában túl sötét lesz és nem nőnek meg eléggé a fánkok, vagyis nem lesznek "szalagosak". Az idén egészen elégedett vagyok a fánksütésem eredményével. Íme a legszebbnek ítélt darab felülnézetből:

Nem áll valami jól a kajás téma a szavazásban, nagy bánatomra :(

Egyiptom

Ijesztő, rácsos-szemű maszkokat mutatok ma, melyek egyértelműen egyiptomi stílust képviselik. A sminkjük a fáraókét idézi, a ruházat azonban a sivatagban használt fehér lepel helyett velencei hangulathoz, eseményhez és hőmérséklethez alkalmazkodik.

A képet újra alaposabban megnézve, most jöttem rá, hogy a szemükön azért van ott a rács, mert a fáraóka nem lehet rátekinteni. A tömegben ezt nehezen lehetett volna megoldani, így inkább ezt a megoldást választották. Élettelen, emberfeletti hatású lett így a maszk. Egyszerűen.... tökéletes!

Táncra fel!

Táncra fel, nagy nap a mai, ismét egy szülinap! Vera születésnapja! Mivel ő egy színpadra termett egyén, igazi sztáralkat, ezt a képet csak gyenge illusztrációnak szánom. Ez nem a legjobb karneváli jelmez, ennél a Bábszínházban sokkal jobbak vannak (nekem most éppen az "Aladdin" vizsgaelőadása jutott eszembe, talán a kék fátyolról). A koreográfia sem érhet fel az Ékszer Balett fiatal művészeinek előadásaival. De nekem most csak ez a fotóm van, fogadd szeretettel, és ... táncra fel! Sok boldogságot, kedves Vera!

Velence

Velencében, a karneválra várva sétálgattunk útitársammal, még híre hamva sem volt a karneválnak... nem volt kihalt a város, mert a lelkes turisták már reggel megérkeztek, hogy kihasználják ebben a különleges városban töltött időt. Ekkor fedeztük fel, hogy a parton profi fotózás zajlik. Így ezt a képet úgy kell nézni, hogy ha a minősége nem is, a témája valahol (reklámplakát, szórólap, képeslap) reprezentálja a velencei felvonulást.
Nekem - ha lehet ilyet mondani - ők voltak a kedvenceim. Ez is páros jelmez volt, bár a képen ez nem látszik. Nagyon szigorúan pózoltak, mégis - vagy éppen ezért - nagyon megtetszettek.

A fotón a hátteret is érdemes megnézni. Velence nem a legszebb a tengerről, de a különleges hangulata már innen feltűnik.

Királyi pár

Ha nem is királyi, de nemesi, és egyértelműen egy pár, ismét.

Az nagyon tetszik, hogy a csillámok, díszek, ékszerek ellenére annyira el tudják különíteni a férfi jelmezt a nőitől. A meglepő az, hogy a férfi férfias marad. Ezt a szabással, illetve már az álarc formájával érik el. Azért gyorsan hozzáteszem, hogy a farsangon kívül nem szeretnék ilyen öltözködési stílusú férfiakkal találkozni.

Minek öltöztél be? Mert farsang van.

A fenti hatalmas poén alsó tagozatos koromból származik. Nálunk úgy zajlott a farsang, hogy egyenként átvonultunk a városi művelődési ház színpadán, forogtunk egyet a szülőkből álló közönségnek, miközben az egyik tanárnéni mikrofont tartott elénk és minden egyes gyereknek feltette a kérdést: "Minek öltöztél be?". A gyerekek pedig fegyelmezetten és - többnyire - félénken válaszolgattak. A címben szereplő viccet senkinek nem volt bátorsága elsütni, csak itthon poénkodtunk mindig, amikor végignéztük a farsangról készült videófelvételt, amit az iskolában lehetett megrendelni. És meg is rendeltük minden évben :)) És képesek voltunk végignézni többször is. Pedig rengeteg unalmas és egyforma jelmez volt rendszerint. A legfantáziátlanabbnak a szellemeket találtam, akik magukra terítettek egy fehér lepedőt és vágtak két lyukat a szemüknél. Aki nem szellemnek öltözött, az nagy valószínűséggel királylány, menyasszony vagy cowboy volt. Ahány cowboy, annyiféle kiejtés :D :D Na jó, azért nem egészen, mert a legtöbben "kovboj"-nak hívták magukat, de akadtak egyéb "dialektus"-ban beszélő fiúcskák is.

Az előbb említetteknél valamivel kisebb számban képviseltették magukat a bohócok. Őket nem tartottam unalmasnak, mert viccesebbnél viccesebb, színesebbnél színesebb kosztümökben és sminkekkel jelentek meg. Egyszer én is voltam bohóc, egész pontosan zenebohóc. Volt párom is, az egyik zeneiskolás társam. A bohócruhánkra kartonból kivágott hangjegyeket ragasztottunk és magunkra aggattuk az összes, háztartásunkban megtalálható tárgyat, amivel zajt lehetett csapni. És műsort is adtunk! Eljátszottuk furulyán az "Itt a farsang áll a bál" című örökzöld slágert. Ebből a régesrégi korból csak papírképek maradtak fenn, ezért egy másik bohócot mutatok most be Nektek:

Ő egy marcipánból és cukormasszából készült bohóc. Nekem jobban tetszenek az egyberuhás-galléros-pompomos, udvari bolondhoz hasonló egyedek, de a modern kori bohócnak pont így "kell" kinéznie, szerintem - pöttyös, csíkos, kockás, tarkabarka, pirosorrú és vigyori.

Páros

Még mindig velencei karnevál, 2009 februárja.
Amellett, hogy nem túl figuratívak a jelmezeik az olasz városban, azt a jellegzetességet fedeztem fel, hogy sok a páros jelmez. Nekem ezek tetszettek a legjobban. Nem minden esetben mutatta a jelmez a férfi-nő szerepét és elkülönítését, de azért a legtöbb esetben igen. Még ha - biztos vagyok benne - sok esetben két férfi illetve két nő játszotta a hetero párt.

Buborékfejűek nem tudom, mit szerettek volna szimbolizálni, de nagyon tetszett a színösszeállítása a jelmezüknek.

Kék páva

Nagyon el kell vonatkoztatnom, ha meg szeretném fejteni, mit is ábrázol a ma bemutatott velencei jelmez. Én a tollakból és a fejdíszből egy pávára asszociálok.
Régen volt egy bakelit-lemezünk, a Kék madár című mesével. Nem sokszor hallgattuk, vagyis nem emlékszem rá túlzottan. De abban lehet ilyen a kék madár. Varázslatos, csillogó, és persze... kék.

Tűzijáték

A legnagyobb partykat, ünnepnapokat rendszerint színvonalas tűzijáték koronázza meg. A mai jeles nap se múljon el másként! Zsuzsi tiszteletére:

Azt hiszem, a helyszín eléggé egyértelmű :) 2010 augusztus 20-án készült. Ha jól emlékszem, Vera épp a jobb oldalamon állt és Zsuzsi is majdnem jelen volt a kattintásnál, mert majdnem nem sikerült felszállnia a buszra, amivel elutazott a cívisvárosból. 

Mindketten kitartóan kísérleteztünk fényképezőgépeink tűzijáték funkciójával. Nálam ilyen lett az eredmény.

Boldog születésnapot!

Se nem farsang, se nem karnevál, de a party témába belefér a szülinapi buli. Ennek pedig nélkülözhetetlen eleme a torta. Zsuzsinak küldöm, akinek ezúton is kívánok további sok szülinapot!

Isten éltessen sokáig!

(Pándi meggytorta, nagyon finom)

A torta a húgomé volt tavaly októberében. Nagyon finom, nekem ez lett a kedvenc cukrászdás tortafajtám, az utóbbi évben szinte minden ünnepre ilyet rendeltünk, ha mi dönthettünk apukámmal.

Maszkabál

Velence, karnevál. Ismét. De most olyan képet hoztam (ami már egyszer felvillant egy bejegyzésben, és megígértem, hogy visszatér) ami nem igazán jelmez a szó szoros értelmében, nem bújik konkrét alak bőrébe. Viszont cserébe gyönyörű. Az igazi, profi velencei jelmezekre a részletgazdagság jellemző, és hogy semmilyen testrész nem látszik ki a jelmezből (haj, fül, nyak, semmi, csak a szem! De mint látható, még a szem környékét is befestik feketére. Igazi mesterművek ezek a ruhák, álarcok, kiegészítők. Csipkék, fodrok, gyöngyök, hímzések... Mindig tökéletes összhatásban a színeket és a stílust tekintve.

A bejegyzésnek adott címről az Operaház fantomja hasonló című jelenete és zenéje jut eszembe. A darab valószínűleg a kép színpadias jellege miatt jutott eszmbe. Meg azért, mert a darabban is csodálatos jelmezek voltak. A maszkabál részben különösen. A Fantom akkori öltözéke csak színvilágában hasonlít kicsit a fent látható jelmezhez. Ő rémiszteni akart (a belépőjének találóan a "Vörös Halál" címet adták), a fotón látható jelmez viszont eleganciájával hívja fel magára a figyelmet, meghökkent és elkápráztat. Ami a színpadon nagyon fontos, de ilyen közelről érvényesül igazán.

Bolond

Egyszer udvaribolond voltam farsangkor. Azt hiszem, másodikos általános iskolában. Amikor még minden osztálytársam csak a "bolond"-ot értette az egészből, és emlékeim szerint tök ciki volt elmondani, mi is vagyok. Vagy csak azért nevettek, mert az udvari bolond vicces. Utóbbi valószínűbb, de ezt én akkor nem értékeltem. Pedig a farsang lényege a mulatság. Mindenesetre nagyon jól emlékszem a jelmezemre, és bár nem tudom honnan volt nekünk ilyenünk otthon, de örülök, hogy ilyen jópofa ruhába bújhattam (piros és fehér volt, csürgős cakkokkal a derekánál, és csörgőssipkával).

A mai képem az én iskolai jelmezemnek egy profibb változata, a Velencei karneválról. Ő egy igazi "díszbolond"! Szerepéhez híven nem őgyelgett a tömegben, mint a többi felvonuló, hanem egy pódiumon állva szórakoztatta a közönséget, mosolyba fagyott arcával. Csinos volt és elegáns. És persze vicces is.

Karnevál magyar módra

Mivel még nem jártam "igazi", vagyis farsangi időszakban rendezett karneválon, ezért erről a szóról elsőként a Debreceni Virágkarnevál ugrik be nekem és az azzal együtt járó kánikula, vidámság, fúvószene, táncosok, embertömeg.

Az utóbbi napokban másról sem szólnak a hírek, csak hogy szerezzünk be több napi élelmet, mert jön a szibériai hideg, 30 centi hó, zimankó. (Épp itt az ideje - könyörgöm, tél van! Mire jó már megint ez a pánikkeltés?!) Gondoltam, hozok egy kis forró napsugarat, ami talán segít átvészelni a ránk következő zord hetet.

A középpontban a legtökéletesebb spontán fotóalany, akit valaha sikerült lencsevégre kapnom :) Talán néhányan emlékeztek még rá...

Február, február!

Véget ért a "Kedvenc képek" sorozatunk, ezennel új témát hirdetünk. A szavazás eredményeképpen február első két hetében "Farsang, karnevál, party" témájához válogatunk majd fotókat. Remélem, a bejegyzésekkel meghozzuk a kedvet az ünneplős hangulathoz. Kezdődjék a farsangi szezon!

(A kép ma készült, erre az alkalomra, nyitóképnek. Alapanyagául a házigazdáim lányainak jelmezeit használtam fel - elég nagy a választék, főleg királylányos és tündérkés stílusban).