Union Jack

A színek nagyon fontosak a nemzeti identitással kapcsolatban. Ezt most látom, amikor egy olyan országban vagyok, ahol nem félnek az emberek mindent a zászlójuk két-három színével kidíszíteni a házfalaktól kezdve a süteményekig. Hogy az, hogy piros-kék-fehér valami, és zászlócskás és lobogós vagy csak van rajta egy kereszt alak... az csak annyit jelent, hogy ünnepre készülődnek.

A magánházakon, intézményeken, kocsikon és kamionokon, kerítéseken, nyírott sövényeken, fákon, ablakokban és ajtókon, a kis boltok kirakatában, a nagyáruházak polcain, mindenütt csak a kék, a fehér és a piros szín jelenik meg. Tetszik a briteknek ez a hozzáállása, hogy ha ünnep van, akkor azt rendesen tartsuk meg, akár mániákusan ragaszkodva minden apró részlethez. De tényleg, a múltkor egy fehérneműbolt kirakatában Union Jack-es mintájú fűzőt láttam...

Kiskanna

Ha már ennyire sok virágos képet raktam fel, most jöjjön változatosságképpen valami más. Közvetve ez is a virágokhoz kapcsolódik, elvégre a locsolókanna segít szomjas növényeinken.

Itt a szín azért lényeges, mert egyértelműsíti, hogy a fénykép tárgya NEM használati, csak dísztárgy. Szerintem legalábbis. Méghozzá egy nagyon kedves és szép dísztárgy :)

Citrom, narancs, barack...

Begóniák a sárga minden árnyalatában. Ugyanakkor készült, mint az előző kép. Fél év virágkötészet szeminárium után mondhatom, hogy profi szemmel nem a legjobb a színek elrendezése.
Hosszas nézegetés után bele tudok ugyan magyarázni egy koncepciót, de az összeállítás így is biztosan megbukott volna Komiszár tanár úrnál.

Változatok egy témára

Lathyrus - azaz lednek.
Ennél jobban tetszik az angol Sweet Pea kifejezés, amit legjobban cukorborsónak fordíthatunk, ha majdnem szó szerint fordítjuk, valamint figyelembe vesszük, hogy ez egy kedvelt becézési forma is.

A kertészek és növénytermesztők évről évre hatalmas mennyiségű újdonsággal, egy-egy faj fajtájának alfajtáinak a változataival (és annak alváltozataival) állnak elő, melyet aztán nem győznek bemutatni a közönségnek illetve a szakmának. Itt most a bemutatás pont sikerült. Well done.

Megnyugtató természet

Régi kedvenc ez a kép. A fényképezőgépem is és én is nagyon szeretjük a zöldet. Ő kevésbé szereti a lilát és az erős pinket. Valamiért... de a zöldet - főleg ha megfelelő napfényt kap - gyönyörűen vissza tudja adni.

Ezen a képen minden zöld, még a víz is, a majdnem fekete, árnyékolt részek is, mind-mind a zöld egy-egy árnyalatai. Ezt a fotót nézegetve válik hihetővé, hogy a zöld a "tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője..."

Szerény fehér

Bár a képen a fehér szín jelenik meg a legkisebb mértékben, én ezt mégis mint "fehér" színvilágú kép említeném meg. Talán mert láttam a mellette levő idősebb, kivirágzott példányokat, de talán csak mert a zöld egy kertben még semlegesebb, mint a fehér.

Nagyon szeretem ezt a színösszeállítást: a friss világoszöldet és a fehér tiszta, illetve kissé zöldes-sárgás árnyalatait.

Lila

"A lila a mértékletesség színe. Egyensúly az ég és a föld között (hajnali és esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között..."

Úgy rémlik, egyszer már elemeztem, hogy az egyszínű virágágyás, vagy a színes tetszik jobban. Most épp az egyszínű. Mindenféle virágunk lilában pompázik, és ez csodaszép. Sajnos a képbe nem tudtam belekomponálni az összeset, de nekem elhiheti mindenki. A lilának ez a világos árnyalata tűnik fel minden apró és nagyobb virágban, valamint a bokrokon, például az orgonánkon.

Kék

kéktúra, kékfény, kékmetró, kékharisnya, kékfestő, kékhalál, kékdunakeringő, kéksajt, kékszalag, kékestető, kékszakállúherceg, tengerkék, azúrkék, ÉGSZÍNKÉK!

Tűzrózsa

Következzen egy újabb tüzes nyári(as) kép! Egyrészt, hogy visszaköszönjön Zsuzsi legutóbbi bejegyzésének  témája, másrészt pedig azért, mert egyébként is ezt szántam mára :)

Mint egy tábortűz: belül citromsárga, kifelé haladva egyre narancssárgább. Csak az alakja nem olyan.

Békaperspektíva

Avagy "Eper reggelire" :)

Az elmúlt hétvégén a tavaszi színeket harsány nyáriak váltották fel a kertünkben. Míg eddig többnyire a visszafogott fehér és rózsaszín virágokban gyönyörködtem a fákon és bokrokon, most már annak örülök, ha minél több pirosat látok rajtuk, mert az azt jelenti, hogy megérett a finom cseresznye, na meg az eper!

Valami hasonló kép tárulhat a kertünket ellepő békasereg elé. Nem tudom, hogy ők látnak-e színeket, de ha igen, akkor megértem, hogy nem tudnak ellenállni a legszebb eperszemeknek. Megértem, de nehezen tudok nekik megbocsájtani :) 

Tűzliliom

Tűzszínű liliom.

Namost... azon kezdtem gondolkozni, milyen színe is van a tűznek? "Tűzpiros" - mondjuk sokszor. A nagyon élénk, szememet kiégető piros színt hívjuk így. De az igazi tűz az elég halovány, vagyis nem színes, hanem fényes. Ahol pedig kevésbé fényes, ott lehet sárgás-narancsos-vöröses... esetleg picit kékes. Arra jutottam, mennyire érdekes, hogy a tűz hangulata és az általa kiváltott érzés (a meleg, az égető forróság) összekapcsolódik egy kifejezéssel.

Május végi színek

Legutolsó szavazásunk értelmében (melyet én írtam ki, és bevallom hősiesen, egyszerűen elfelejtettem rá szavazni) a "Színek" lesznek a következő két hét témája.

Erre mi is lehetne jobb kezdőkép, mint egy szivárvány?

Naplementés szivárvány. Lesz ízlésesebb képem is a témában, ígérem. Jó szórakozást az Olvasóknak és a Szerzőknek!

Önelégültség

Talán még beleférek a vicces kategóriába. Sajnos eléggé besűrűsödtek a programok az utóbbi időben, nem volt energiám ide is írni, pedig pár percnél többet nem venne igénybe. És ez még június elejéig nem fog változni.

Egyik macskámat fotóztam le jó dolgában. Ez ki is ült az arcára. Szeretem a macskák önelégült arckifejezéseit, viccesek, hogy ugyanúgy tudnak mosolyogni, somolyogni, mint mi. Ezzel én is lezárom a viccelődést.

Hello, London...

Álljon itt most mindenféle kommentár nélkül ez a fotó, a "vicces képek" kategória búcsúképe tőlem:

Koncentráció

A képen a hajam göndörítése van folyamatban, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a mesterfodrászom kénytelen volt hátra hajtani a fejét, nehogy orrba vágja magát a kívül (is) melegedős csoda-hajvasalóval. Én a tükrön keresztül figyeltem az eseményeket. Az arca elárulja, hogy tökéletes és precíz munkát igyekszik végezni :)

A sárga esőkabát

Imádom ezt a képet, imádtam ezt a kutyát... Coco viszont utálta a sárga esőkabátját, és ezért valószínűleg nagyon utált engem is.

Pedig az eső gyakran esett, ő pedig - lakásban tartott, rövid szőrű, fázós kutya lévén elég gyakran igényelte volna a kabátkát a hosszú séták folyamán. Nem emlékszem, hogy sokszor ráadtam volna. Pedig ez az arckifejezés mindent megér...

Kutyaviadal

Igen, minket meg lehetne büntetni. Bár pénzt sosem szedtünk a harcokért, ez akkor is illegális.

Szerencsére ezt a kutyáink nem tudták, így szívesen produkálták magukat. A képen látható két lány közel azonos súlycsoportja és játékstílusa miatt elég jól eljátszogatott egymással. A képen épp egy jól elkapott pillanat látható. Durvának tűnik a játék, de általában jó véget ért. Békességben, megnyugodva, elfáradva feküdtek le egymás mellé.
A kép egyetlen szomorúsága, hogy Pötyike már a Szivárványhídon túl játszik... (Roxinak pedig be kell érnie az immár 15 éves Csoki-val... talán ott már nem folyik ilyen mértékű "harc").

Nekem dumálsz?

Izompólós macska. Csinos, ugye? A ruhája cicanadrágból készült, és már a sokadik, tökéletesített verzió. Nem divatbemutatóra készültünk, a látszólagos állatkínzásnak egészen egyszerű és nemes oka van: volt egy seb a cica oldalán, ami nem tudott begyógyulni. Így a cica nem érte el, nem nyalogatta a nyílt sebet, és még közlekedni is tudott.

Műanyag gallér helyett izompóló: az eredmény egy láthatóan nem túl boldog macska. De csak mert nem tudja, milyen jó dolga van, és mennyire csinos. De lehet, hogy a vakut sem szerette igazán. Amúgy ha jól emlékszem, a pólóval nem volt sok baja, amúgy is nagyon türelmes, jó természetű cica.

Szerelem?

Ezekhez a vicces képekhez nem nagyon tudok kommentárt fűzni... akkor sem tudtam, mikor ezt megláttam. Eredetileg egy ismerősömnek fotóztam, de most rábukkantam, úgyhogy a nagyvilág elé kerül. Nem tudom amúgy, miért szerelemre asszociálok, elvégre semmi szívecske nincs, de mégis ez a fába vésős dolog bennem azt a benyomást kelti. De várom az ötleteket, mit örökíthettek meg ezzel?

Mosoly

Végy egy asztallapot és egy köteg hímzőfonalat ... és máris kész a Szélesszájú Kisbéka.

A nap hősei

Ma délelőtt műsor volt lent, a téren :) Magas rangú vendég látogatott kis hazánkba, akinek nem akármilyen fogadtatásban volt része: katonazenekar, díszszázad, vörösszőnyeg, májusi eső - minden játszott. Esernyőre viszont már nem telt :) Szerencsétlen katonák egész délelőtt áztatták magukat. (Főpróbát is tartottak az előkelőségek érkezése előtt.) Hősök!

Több "fontos" kérdés is megfogalmazódott bennem. 

Vajon a protokoll nem engedi, hogy esernyőt tartsanak vagy tartassanak maguk fölé a kormányfők? Vagy más oka van? Vagy nincs is oka, egyszerűen csak így alakult?

Miért nem kötötték össze a két szőnyegcsíkot? A két bácsi végigvonul az egyiken, aztán átgázol a nedves aszfalton, hogy eljusson a másik szőnyegre, amit jól összesároznak. Szegény szőnyegtisztítók! Egyébként hol és hogyan tudják megszárítani ezeket a hosszú szőnyegeket?

A hangszereknek vajon nem ártott  meg az esőn töltött néhány óra? A körülményekhez képest is szépen szóltak egyébként.

Nem kérdezek már többet (pedig tudnék :)), csak figyelmetekbe ajánlom azt a kis "kondenzcsíkot", amit a masírozó katonák húznak maguk után :D Nem látszik olyan tökéletesen, de ha kicsit jobban megnézitek, felfedezhetitek.

Szép kis műsor volt :) Tervbe vettem, hogy Zsuzsi tiszteletére is szervezek valami hasonlót, ha hazalátogat. Eső nélkül. :)

Kacsacsapat

Úgy látom, az Ördög-Kacsa nem túl kelendő, túl nagy tömegben állnak a polcon.
Az én kedvencem a Katona-Kacsa és a Mikrofonfrizurás-Kacsa. Érdemes meglesni a bal szélen figyelő Apáca-Kacsát is... És mik a vélemények a Halálfej-Kacsáról, ami valamilyen morbid humornál fogva épp az Apáca-Kacsa mellé került?

Kortárs művészet

Nehezen érthető.

Ebben például nem vagyok biztos, hogy ez a kép így vicces-e vagy csak elkeserítő. A jó hír az, hogy ez csak egy időszakos kiállítás volt, így a világ egyik legszebb katedrálisáról (amely Ken Follett "A katedrális c. regényének egyik ihletője is volt) mostanra már lekerültek a szobrok.

There's a party in the house tonight

Finnország ismét. Többet nem is tudnék hozzá tenni,a kép önmagáért beszél.

Az igazi helyszínelők

A nem tájépítészek mindig nagyon jót mulatnak/mulattak azon, amikor azt mondtam, "helyszíneltem", vagy "helyszínelni" készülök. Végiggondoltam már párszor, de nem találtam jobb kifejezést a tervezési terület felmérésére. Terepszemle? Felmérés? Á ezek nem hangoznak jól, maradok a helyszínelésnél.

Egyedül nem jó helyszínelni. Főleg nem külterületen. Diplomatervezéskor mindig vittem magammal valakit, vagy valakiket. Még szerencse, különben biztos halálra rémültem volna, amikor meglátom ezt:

Kísérőim nagyon lelkesek voltak, és amikor rátaláltunk erre a szerencsétlen játékbabára a folyóparton, már semmi kétségük nem volt afelől, hogy igazán izgalmas dolog ez a helyszínelés. Azóta is emlegetik :)

Jaj szegény baba, kinek árthatott és kinek lehetett útban? :(

"Jaj..."

"... nem fértem be az ajtón...."

Jó tanács: ne vegyél nagyobb kerti eszközt, mint ami a tárolóhelyiségedbe befér. Vagy, építs jó nagy ajtót. Az utólag bővítés is megoldható, de nehezebb egy kicsit. Főleg, ha nem azonnal ér rá a mester. Így a mi kis raktárépületünk bő egy hétig ilyen ajtóval büszkélkedett. De a traktor tényleg nagyon szép, ezért érdemes kiütni egy ajtót.

Cini

Remélem kedves olvasónk közül senkinek nincs egérfóbiája.

Az ő története rövidke: valahol a ház körül vagy az udvaron találtuk, megnézegettük, majd szabadon engedtük a szántóföldeken. Azt hiszem, ő az akkor még létező (és funkcionáló) kecskeól mellől, a zabtároló edényből került elő. De lehet az egy másik sorstársa volt.
Nekem a torz arcocskája tetszik, meg hogy annak ellenére, hogy teljesen meg volt ijedve, mégis úgy néz, mintha érdeklődve figyelne a világra.

Most akkor hol is vagyunk?

Egy középkori parádén vagyunk, teljesen hiteles környezetben, korabeli felszerelésekkel, ruhákkal, foglalkozásokkal... vagy mégsem teljesen?

A sólyomreptető bácsi hordozható mikrofonja amúgy nagyon hasznos dolognak bizonyult, e vicces képeket keresve ezt nem hagyhattam ki. Annak ellenére, hogy nem annak készült, talán akkor fel sem tűnt ez az ellentmondás.

Naszály

Nagyon jól kitaláltad az új témát, Zsuzsi! Tetszik :) Végignézve a készletemet, a következő kép volt az első, amin hangosan felnevettem:

Hihetetlen, hogy mennyire egyforma reakciót váltott ki belőlünk a velünk szemben ülő ember és mondanivalója :D Persze fogalmam sincs már, hogy miről beszélt. Meg nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha előre megbeszéltük volna és valaki beállított volna minket, akkor sem sikerült volna ennyire kifejező "jaj de unjuk már a bulit" fejet vágnunk. A dolog szépséghibája, hogy a képet nem én készítettem. Kérlek, nézzétek el nekem!!!

Hogy megpróbáljam jóvá tenni bűnömet, egy saját képet is közzéteszek egyúttal. Így bandánk negyedik tagja sem marad ki jelen bejegyzésből :) A két kép között - ha jól számolom - 3 év és kb. 3 km különbség van. Nézzétek ezt a színészi tehetséget! :D (Remélem, látszik!)

Elnézést kérek, hogy nem kértem előre engedélyt a fényképek szereplőitől! Ha valakinek kifogása van a szerepeltetése ellen, szóljon!!

Játszótér

Mióta gyerekekre vigyázok, arra jöttem rá, hogy a játszótér a világ legveszélyesebb helye. Még ezekkel a hiper-modern, mindenhol alaposan végiggondolt, megtervezett, biztonsági szabványnak megfelelő játékszerekkel találkozhatunk.
Talán - amellett, hogy túl aggódós vagyok - azért látom veszélyesnek ezeket az eszközöket, mert túl sok mindent tudnak. Irigykedem is, igen. Nekünk is jó játékaink voltak, legalábbis mi azt hittük, de mi egy mókuskerék egy kötélpályához képest?

A fenti képről:
Elnézést a telefonos képi minőségért.
A képet csak nézni vicces, az alanynak nem annyira tetszett a dolog, ezután végig visítva kérte a nővérét, hogy ne lökje meg ennyire.
Ott lenni és látni is csak a nővérének tetszett, nekem nem, hiszen egyszer már esett le a gyerek fejjel előre a kötélpályáról... szóval a sztori nem, a kép viszont annál viccesebb. Szerintem. Más véleményt is elfogadok, de a kép marad.

Május

Az előző havi téma nem hozott túl nagy sikert, annak ellenére sem, hogy szerzőtársaim kérésére kitoltuk a témaváltást, és a szokásos két hét helyett egy hónapig vártuk a beérkező képeket.

A hétköznapok, mindennapok fotózása helyett most úgy döntöttem, "Vicces képek" kategória következik. Legyen ennek a két hétnek a célja, hogy kicsit kiszakadjunk a múlt hónap "hétköznapjai- és mindennapjai"-ból, mind a valós életben, mind a blogon.

Nem az én képem, (de én vagyok rajta) ezért csak mint illusztráció álljon most itt ez a fotó. Nem tudom, mennyire vicces, a grimaszom nem volt komoly, ez bizonyos.

Sok sikert, jó keresgélést illetve fotózást kívánok, olvasóinknak pedig jó szórakozást a képekhez.