Tearózsa

Tegnap megcsapott a húsvéti hangulat! :) Elővettem az ünnepi díszeket - tojásokat, nyuszikat, csibéket. Nem csoda, hogy erről a fényképről is egy locsolóvers jutott eszembe, annak ellenére, hogy a rózsáink még nagyon messze állnak a virágzástól. 

"Rózsa, rózsa, szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál,

Napsütésben nyiladozzál,

Meglocsollak, illatozzál!"

Útravaló

Nem tudom, hogy ez a kép belefér-e a makró kategóriába. Sokáig nézegettem, s végül úgy ítéltem meg, hogy igen. Annyira igyekszem, hogy ne csak virágos képeket hozzak, de hiába! Bármi mást próbálok makrózni, nem vagyok elégedett az eredménnyel. Ez az egyetlen képem, ami közeli, tetszik és nem virágok a főszereplői. Hanem finom, ropogós zöldségek! Reménykedek benne, hogy egyszer sorra fog kerülni a kajás témakör, ennek ellenére úgy döntöttem, nem várok addig, inkább ellövöm most ezt a képet.

A zöldnek és a narancssárgának ezekre az árnyalataira önmagukban nem figyelnék fel, de együtt annyira jól mutatnak, szerintem! Talán még az is kedvet kap a zöldség-fogyasztáshoz, aki egyébként nem szereti őket.

A kép egy robogó vonat ablakában készült. Meguntam, hogy nem sikerült szép tájképeket készítenem, mert mindig eltakarta a lényeget egy fa, belelógott egy csúnya villanyoszlop vagy valami... Így inkább az uzsonnás dobozomban lapuló zöldségek fotózására váltottam át.

Antennák

Visszatérve a finn erdők mélyére, íme egy újabb aljnövényzet. Méghozzá moha az illető. Belőle áll ki rengeteg antennácska, mindegyik végén egy kis jelfogóval. Vagy adóval? Ezek nélkül, csak magában is szeretem a mohákat, de így még mókásabbak. A fajmeghatározástól most tekintsünk el! :)

Aranylepel

Köszönhetően a tartósan az átlagnál melegebb és naposabb időnek, ez lett mára a három héttel ezelőtt még csak rügyező aranyfából:

Az elmúlt héten csodálkozva figyeltem, hogy a budapesti példányokat kezdik elárasztani az aranysárga virágok. Ma pedig azon lepődtem meg, hogy mi, vidékiek nem is vagyunk annyira lemaradva virágzás tekintetében a fővárostól, mint gondoltam. Reggel arra lettem figyelmes, hogy a kert közepén egy hatalmas sárga folt rikít :) Kicsit vártam, hogy hozzászokjon a szemem, majd közelebb merészkedtem és jól megörökítettem az elém táruló látványt!

Kiskanál

Kőtörő füvek. A vöröslő varjúháj és a zöld levelecskék együttese szép őszi hangulatot ad. A vízcseppből ítélve az eső sem túl régen esett. Tetszettek a fények, a növények színei, és a pihék a zöld leveleken. A háttér pedig, a kő mintája és színei, ridegsége és tömörsége kiegészíti a fotót, ellensúlyozza a "cuki"-ságot.

Vitorla

Elegancia, kecsesség, kellemes báj, ami eszembe jut erről a méltán népszerű szobanövényről. Annyira megörültem, amikor pár napja ez a csodás virág fejlődött ki a zöld levelek között, hogy egyből el is kezdtem zaklatni és a létező összes szögből lencsevégre kaptam. Azt hiszem, ez a kép sikerült a legjobban:

Must have

Én mindig úgy gondoltam a pókhálós képekre, hogy egy ilyennek mindenkéPPen kell lennie az ember tarsolyában. Ez eddig nekem is kimaradt, a múlt heti nagyon ködös és párás időig. De most elkészítettem álmaim pókhálós képét, íme:

Köszönet érte nyolclábú barátainknak (akikből errefelé nincs hiány) és az időjárásnak, ami a gyöngyszemeket varázsolta rá.

Zsurló

Az utóbbi időben teljesen odalett a kreativitásom, így semmilyen fantázia nevet nem tudok adni ennek a képnek, csak azt, ami, egy zsurló. Szeretem ezeket a növényeket, mert apró kis elemekre lehet szedni és utána újból összerakni, bár akkor már nem lesz olyan stabil. Olyan, mint egy természetes LEGO készlet. Itthon nem sűrűn fedeztem fel őket, mert a sok növény közt elvesznek, és amúgy is inkább a nedvesebb körülményeket kedvelik, itthon pedig nem sűrűn botlottam mocsarakba, inkább erdőkben túráztam. Finnországban viszont ha nem mohába vagy zuzmóba botlik az ember, akkor ilyeneket lát mindenfelé.

Üveggolyó

"Elhiszem hogy az élet szép,

hisz egy üveggolyóból nézek szét.

Olyan lágyan ölel, ahogy a felhő rég.

Amíg ideérsz értem, én játszom még!

Játszhatunk még."

(Kovácsovics Fruzsina: Üveggolyó)

Gyümölcsfa

Beltéren készült fénykép, amikor befőttesüvegben nevelt ágacska is kipattantja rügyeit, előrevetítve a tavaszt, és megmutatva csodás díszét.

Mi általában meggyet és cseresznyét neveltünk, talán almát és körtét is, vagy még szilvát. Régebben barkás ágat is vittünk be a házba, az hozzátartozik a húsvéthoz, lehet rá hímes-tojásokat aggatni, és kész a dekoráció. A virágos ágak ennél visszafogottabbak. A kép igazi értéke nekem a szirmok áttetszősége és a hatalmas porzók, ahogy kinyúlnak a virágból és várják a méhecskéket.

Almavirág

Már hagyományosnak számító április-májusi programom a virágzó gyümölcsfák fényképezése. Ez az egyik kedvenc témám, így nem csoda, hogy a legtöbb makrós képem főszereplői különböző gyümölcsfák virágai közül kerültek ki. Örültem, amikor felfedeztem, hogy a virágba borult és méhecskék zümmögésétől hangos almafánkon lóg egy előző évi, be nem érett, le nem szüretelt, a tél viszontagságainak nyomát viselő almamaradvány is. Míg a méhecskék vidámságot hoznak a szép virágos képekre, ez az erősen megöregedett termés inkább komollyá és kicsit szomorúvá teszi a fotót.

Rügyfakadás

Tavasz van, lassan zöldbe borul minden. Itthon gyorsan lezajlik ez az egész rügyfakadás, kizöldülés dolog. Finnországban május közepétől végéig - heteken keresztül - szépen lassan történt az egész. Vagy lehet hogy csak a természetnek való fokozott kitettségem miatt érzékeltem ennyire elhúzódónak, mert minden nap közelről és folyamatában nézhettem a tavaszodást, míg itthon csak időnként eszmélek rá, hogyan melegszik az idő és ébred a természet.
Március végén már nagyon vártuk a tavaszt, áprilisban pedig már untuk a havat. A kép május 13-án készült, zöldellésnek még sehol nyoma...

A nagybetűs...

A makro funkció nem csak általános dolgok új és közelebbi nézőpontjához használható, hanem apró de különleges pillanatok megörökítéséhez. Amikor az öcséd több hete nevelt hernyója bebábozódott, majd egyik napról a másikra előbújik, amit izgatottan várt mindenki:

Azt a pillanatot örökítettem meg, amikor a frissen kikelt lepke szárnya már megszáradt, kisimult, és repülésre készült gondozója kezéről, hogy belevágjon az Élet-be.

Zuzmó

A régebben említett Nyakas-hegyen - Zsámbék kirándulóterülete - mindig talál csodát az ember. Fényképezőgép nélkül általában nem csoda, hiszen csak egy kis domb, ahol quad-osok szántják fel a rétet, mészkövön növő kis területű feketefenyő-erdők tarkítják a fennsíkot. Az egész nagyon "unalmas". Mivel régen jártam arra, nagyon hiányzik, és csomó hely van, amerre most nagyon szívesen elmennék.

A hullámvasutas erdő, a katlan, a nagy rét...
Amikor még hétről hétre erre jártam, lóval vagy gyalog, az teljesen más volt. Most tényleg szívesen sétálnék erre. Akár fényképezőgéppel is, de ahhoz szép napsütés kell. És makro-funkció.

Őszibarack

Hosszú évekig kizárólag fehér virágú fák ékesítették kertünket tavasszal. Kisgyerekként én ezt eléggé uncsinak tartottam. Színes virágokra vágytam. Nemrég végre teljesült a vágyam. Kaptunk egy helyes kis őszibarack fát. Nagy-nagy bánatomra igen betegnek tűnik most a fácska és lehet, hogy soha nem fog már virágozni. Semmi életjelet nem ad. Pedig tavaly különösen szép volt! A (valószínűleg) utolsó virágzásába mindent beleadott.

A homályban szép rendben sorakoznak már a vetemények: a borsó, a hagyma és a földieper. Na és az öreg cseresznyefa is ott figyel és felügyeli a kis csemetét, mint egy aggódó felnőtt.

Kölcsönkép - méhecske

Egy kicsit csalás ez a bejegyzés, mert a képet nem én készítettem. Dél-Moráviában tettünk a hosszú hétvégén egy rövid kirándulást. Nagyon szép időnk volt és szép helyen sétáltunk. Én egyszerre ennyi hóvirágot még soha nem láttam, mert nem szoktam ilyenkor még erdőkben kirándulni, vagy rossz helyen szoktam, nem tudom. Itt találtuk ezeket az apró virágokat, amiken egy méhecske tevékenykedett, de én nem fértem rendesen hozzá a barátnőmtől. Olyan bosszantó volt, hogy nem engedett a méh közelébe. Így nekem nem készült róla képem, de ideadta az övét.

Először itt a saját fotóm:

És itt a kölcsönkép:

A virág meghatározását meghagyom Zsuzsinak, mert állítólag ő profi ebben.

Szerencsebambusz

Tekeredős, csavarodós csoda-szoba-bambusz. Ismeritek. Szép kis növény, meg nagyon érdekes is. Amikor aztán már nem a csavart szára a fő dísze, az még érdekesebb. Én nagyon szerettem a növénykét. Gyorsan nőtt, és friss zöld színével teljesen feldobta a szobát.

A vízcseppek "mesterséges" úton kerültek rá, szóval csalás az egész... szórófejes öntözés, vagyis vízspray.

Sziklakert

Egyszer volt egy sziklakertem. Egy igazi, saját sziklakertem. Többször volt gazos, mint nem, és mindig át kellett ültetni, mert valahogy sehol nem volt jó helyen... Végül a legjobb helyet egy lapos cserépedényben leltük meg számukra. Szóval nem is volt igazi sziklakert a végén. Csak Auchan-ban vásárolt sziklakerti növénykék szett, porcelánba ültetve. Csodaszépek voltak. Ő volt az egyik kedvencem.

Lehet hogy nem is került bele az edénybe, mert túl nagyra nőtt. De ott volt a többiek mellett, amikor én utoljára láttam őket.

Elmúló virágok

Ismét növény, de nem tudom már minek a virágja. Pedig penge voltam ezekből. Nagyon kecses és törékeny rózsaszín virágok egy tipikus finn erdei aljnövényzeten. Sajnos az idő múlásán ő sem tud kifogni, félig már megbarnultak, de azért még érezhető egykori pompájuk.

Szerettem a finn erdők aljnövényzetét lesni, pedig itthon nem csináltam ilyet korábban, de ott muszáj volt figyelnem, le ne maradjak valamiről. A rengeteg zuzmó és moha csodálatos volt, köztük alig látszódtak az tőzegáfonyák és egyéb bogyósok. Ha letértünk az ösvényekről, csak úgy süppedt alattunk a sok növénypárna.

Mályva

Igazi falusi virág, mindenkinek van a kertjében. A hivatalos nevére nem emlékszem, pedig ha jól tudom, ez is olyan, mint az aranyeső, ami nem is aranyeső.

Nekünk  otthon nem a jól ismert mályvaszínű fajta van, hanem a jól ismert orgonalila. Ha ezt elkapjuk frissen kinyíltan, akkor egész különleges formát kapunk. Emlékszem, nagyon sok képet készítettem ezekről a rózsának kinéző, egyébként közönséges kis virágokról.

Nyár van, nyár

Nem arról van szó, hogy hinnék az ötévesek körében terjedő hírnek, miszerint nyár van :D De erről a képről ez jut eszembe. Porcsin, méhecske (ugye nem darázs?), szikrázó napfény = nyár a javából.

Vendégség

A Duna-parton voltunk vendégségben. Nem tudom, kiknél, sem a nevükre nem emlékszem, sem hogy milyen viszony fűzi hozzájuk a szüleimet (régi barátok, gondolom)... de azt tudom, hogy mivel Duna-part, horgász-partyvá alakult a vendégség. Én pedig unatkoztam. Szerencse, hogy volt nálam fényképezőgép. A fotózást a kertben kezdtem...

... és séta közben folytattam. Házigazdánk felesége azt mondta, sem a környéket, sem a saját kertjét nem látta ennyire szépnek soha, mint a képeken. Lehet, hogy csak bókolt, én mégis hiszek abban, hogy nagyon sok függ attól mit raksz bele abba a téglalapba, ami a fotód témája. Nem csak a színek, az arányok, egyéb beállítások. Maga a tárgy. Hogy mit hagysz ki, mit vágsz le. Az is fontos. Mert élőben akaratlanul is a szemünkbe ötlik a negatívum, amit egy fényképről automatikusan lehagyunk. Szépítés? Igen, talán.

Szédítő

Szeretek makrózni, de ahogy most nézegettem a makrós képeimet, azt állapítottam meg, hogy - néhány kivételtől eltekintve - eléggé semmitmondóra sikerültek. Azt a néhány kivételt fogom majd feltölteni ide szép sorban. A legtöbbet virágokról készítettem, úgyhogy lassan tényleg összejön már egy könyvre való :) Íme az egyik kedvenc nyári-őszi virágom egészen közelről:

Engem teljesen megszédít ez a szinte mértani pontosságú középpontos szimmetria.Ugye így hívják?

Ágaskodó kukackák

Előre leszögezném, hogy nem vagyok nagy makrós. Nem is nagyon találtam olyan képet az archívumban, ami kifejezetten ide illene. Pedig szoktam használni a funkciót, de attól még a kép nem lesz olyan igazán makrós. Valójában én túlságosan elsiklom az élet apró részletei felett és nem veszem a fáradságot, hogy lehajoljak lemakrózni valamit. Majd igyekszem a két hétben nyitott szemmel járni.

Az eddigi képeim jellemzően növényekről készültek, mint ez is, amit hoztam. Hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy mik ezek, már régen volt, de egykor még fel is ismertem a pontos fajt. A rögtönzött növényhatározásom eredménye, hogy valószínűleg kígyózó korpafű lehet (Lycopodium annotinum), de előfordulhat, hogy nem. Én csak kukackás növényként jegyeztem meg. Tömegesen jól mutatnak.

Tavasz... makro

Ismét témaváltás. A tavaszi témájú képekből átváltunk új, március végi témakörbe: a makro-technika. A közeli képek mindig érdekesek. Néha teljesen más szemszögből mutatja azt, amit élőben látunk. Talán mert ritkán figyelünk meg valamit úgy igazán... nem tudom.

Bevezető képnek egy "unalmas képet" hoztam (nem ismerek magamra, hogy a kapott kritikák után még egyáltalán ki merek rakni ide egy-egy nem kiemelkedő minőségű képet... lehet, hogy fejlődök??).
Még a tavasz témakörre visszautalva, de makróval fotózott orgonát hoztam. Angliában nemsokára Anyák napja, és ha Anyák napja, akkor orgona. Ezért.

Utolsó nárciszok

Ismét Stourhead. Erősen túlnyílt, de továbbra is csodálni való nárciszágy.

Legyen ez a tavaszi sorozatom záróképe.

Hagyományos

Mindig is nagyon-nagyon odavoltam a tulipánokért. Akkor is, amikor még csak a tűzpiros és a citromsárga változatát ismertem. A piros tulipánok mindig is nagyobb arányban voltak jelen a kertünkben, mint a sárgák. Évről évre kevesebben lettek az utóbbiak, mígnem a pirosak teljesen elnyomták őket. De azért nem haragudtam rájuk nagyon :) És örültem, amikor az arborban a sok-sok különlegesség mellett felfedeztem a falusi kertekből jól ismert, hagyományos, rikító piros tulipánok csoportját.

Bár nem tavaszi téma, de felhívnám a kedves látogatók figyelmét a fatörzsre. Szerintem gyönyörű ez a kéreg!!!

Bluebell

Ez a találó név az egyik legszebb virágot jelenti, és nagyon kedvelt az angol 4-14 éves korosztály lány tagjai körében, ha névadásról van szó. A plüssállatok, ha kékek, vagy van rajtuk valami kék, akkor ő Bluebell. Minden más az George. Lehet, hogy a következő kiskutyánk is Bluebell lesz.

A kép tavaly áprilisban készült.

Varázskert

Tavaly körülbelül négy hónapig egy olyan helyen laktam, amit még ma sem hiszek el. Minden tökéletesnek tűnt, hatalmas ház, ami halandó embereknek nem szokott lenni (feleslegesnek is tűnt), de a legszebb... a kert. Mindig nőtt benne virág. Most szakmabeliek felhördülhetnek, hogy ez természetes, egy kertet így kell tervezni. Tudom én is, elméletben. De ilyet még akkor sem láttam soha.

Minden héten kellett szedni a vendégház lakóinak egy-egy friss csokor virágot. Március utolsó hetétől kezdve nem volt olyan hét, amikor ne lett volna egy nagy csokorra való színes virág a kertben. Szép hely volt, az nem vitás.

Húsvét és Pünkösd

Nagyon cuki lett a pünkösdi rózsával házasított tulipán. Királylányos. Ugyanakkor kissé konzervatív vagyok, ezért azt mondom, hogy a tulipán nyíljon Húsvétkor, a bazsarózsa pedig Pünkösdkor!

Tulipán - mégis

Ismét tulipános kép.
Annak ellenére, hogy ...
... hogy azt mondtam, az a kép volt az utolsó.
... hogy Angliában talán nincs is tulipán.

Egyik kedvenc helyemen készült ez a kép. Most már emlékszem, ez fogadott minket, amikor beléptünk Stourhead, az angolkertek mintapéldája területére. A legnagyobb tulipánkert, amit eddig láttam. Az üvegházban meg nevelik a többi csodát.

Színkavalkád

Íme a tulipánvirágzás csúcsa:

Nem is tudok mást hozzáfűzni, csak azt, hogy nagyon-nagyon várom már!!!!

Babatulipán

Ma elkezdtem kételkedni abban, hogy az angolok ismerik a tulipánt. Tudhatnám, hogy nem szabad elhinni, amit egy ötéves mond. De én sem emlékeztem igazán. Tudtam a krókuszokról és a nárciszokról, hiszen ezek millió-számra nyílnak, hóvirágok, jácintok, minden tavaszi virág. De a tulipánra nem emlékeztem. Ma megtaláltam ezt a képet, és most boldogság van. Megbizonyosodtam, hogy van tulipán Angliában. A kép tavaly húsvétkor készült, Hill House-ban. Tavalyi egyetlen locsolómtól kaptam a csokrot, hatalmas köteg babarózsaszín tulipán.

A sziklakert is életre kel

Valamiféle kőtörőfüvek. Ők a kedvenc tavaszi sziklakerti növényeim az arborból. Bordó változatuk is van, de én a fehéreket helyesebbnek találtam. A tavaszhoz nem illik annyira a bordó. A szárak és rajtuk a virágok olyanok, mintha kis csápok lennének. Nem is értem, hogy ezek a vékonyka, nagyon gyengének tűnő szárak hogyan képesek megtartani a virágokat!

Habos csoda

Volt egy év, amikor blogunk visszatérő szereplője, A cseresznyefa (A zsámbéki cseresznyefa) különösen sok virágot hozott. Amikor a "tömött fürtökben" kifejezés értelmet nyer.

A kép egy tavaszi délutánon készült, és a csomók a naplemente fényében fürdenek, ami kicsit arany vagy bronzos beütést ad az egyébként hófehér szirmoknak. Ehhez jön hozzá még az ég zavartalan, felhő nélküli kékje.

Tulipacs

Félig tulipán, félig pipacs. Ha nem látnám a leveleit, pipacsnak hinném. Elképesztő, hogy mi mindent ki lehet hozni a tulipánokból! Számomra lenyűgöző ez az "alkotás". Igaz, színével és formájával inkább már a nyarat idézi. De ez nem baj.

Tipikus

Tipikus tavaszi kép: kék az ég, zöld a fű, napozó, fotózó emberalakok, virágba borult a díszszilva. Vagy cseresznye? Vagy cseresznyeszilva? Nincs kéznél az arbortérképem :) Azt hiszem, a belógó műrom nélkül nem tetszene ennyire ez a kép. A műrom, ami nem is mű, hanem nagyon is igazi :)

Cseresznyefavirág

Ez talán még korai, de tavasznak azért tavasz...

Virágzó cseresznyefa. Tavaly ugyan nem láttam virágozni, de épp akkor ért rajta a hatalmas szemű, majdnem fekete, mindenki kedvence gyümölcs, amikor otthon voltam. Majd minden évben telis-tele gyümölccsel, mint a virágokról nem is beszélve.

Nefelejcs

Talán nincs is szebb árnyalata a kéknek, mint a nefelejcs színe.

"Nevében hordozza a jelentését. Az emlékezet, akár az emberiség egyetemes emlékezete, akár a mindennapokban való jó emlékezet megőrzése viszi előre a történelmet és az emberiséget. Az igaz szerelem virága. A hűség, az isteni parancsokról való állandó megemlékezés szimbóluma. Búcsúzóknak, messze útra indulóknak a legszebb virág ajándék. Három szó fejezi ki a viszontlátás vágyát: ne felejts engem!"

Propellerek

Tulipánra nem hasonlítható tulipánok. Legalábbis első látásra nem. Ha jobban szemügyre veszem és megvizsgálom a termőt, a porzókat, leveleket, szárat, akkor már látom, hogy tulipán. Távolról és felületesen nézve inkább propellerre vagy szélforgóra emlékeztetnek, amiket ha megpörgetnék, felrepülnének. Igazán légiesek.

Itt a piros

Elég piros. Ők végre tényleg igazi, normál tulipánok. Forma, szín, és ehhez társul egyfajta hangulat. Vidéki kertek tavaszi hangulata. Hiányzik.

Ezzel a képpel zárnám tulipános sorozatomat. De még lehetséges, hogy előkerül egy-egy csoda az archívumból. Vagy előbújik pár érdekes tő a kertben... nem ígérek semmit. Remélem a kedves olvasók sem unják még nagyon a tulipánokat!

Tigris

Gondolkozva megáll, siheder körmét próbálja fakérgen,

Áll s feje csügged s néz mereven titkos sürüjébe a nádnak,

Áll s tudja már, hogy egyedül van a rengeteg világon.

(Nagy Zoltán: A tigris)

A tigris az egyik leginkább tekintélyt parancsóló nagymacska. A mozgása, az alkata, és mert ő a legnagyobb. A párduc, leopárd karcsúbb, nemesebb, de a tigris... az csak tigris. A csíkok, és az az arc... Széles orr, hatalmas fej... nemhiába a tigrisek a gonoszak a mesékben (például a Dzsungel könyve... nem is értem, Disney hogy ronthatta el ennyire az Aladdint). Már sokszor mondtam, de most is mondom: bár nagyon szeretem a tigriseket, inkább csak távolról szemlélném őket. Szerencse, hogy a tulipánok békések, cirógatni valóak.

Teljes pompában

Minden tavasszal hatalmas izgalmat okoz nekem, hogy vajon idén is sikerül-e olyan dús virágzásra késztetni a lángvirágot, mint a korábbi években. Ilyenkor, március elején még eléggé kétségbeejtő a helyzet, mert teljesen élettelen ilyenkor. De most már nem dőlök be neki! Tudom, hogy hip-hopp összeszedi magát és áprilisban ezzel a látvánnyal ajándékoz meg:

(Figyelitek az elmosódó hátteret? ;) )

Bújócska

Egyik tavasszal számítógépes háttérkép témát keresgélve bolyongtam a kertben és megakadt a szemem a bimbóban lévő lángvirág-szőnyeg (Phlox) között bujkáló Vincákon. Olyan aranyosak, ahogy összegabalyodnak, összebújnak, egymásba fonódnak a növények. A még hűvös hajnalokon biztos jól esik nekik melegíteni egymást :) Szeretem, amikor a növények befutják, eltakarják a földet és közben nem nyomják el egymást.

Csészék

Letisztult forma, nyugalmat sugárzó színek.

Egy igazi tavaszi hangulatot árasztó kép jellemzői. Főképp, ha a kép szereplői a már jól ismert tulipán!
Bár a bemutatott egyedek semmilyen különleges fajtajegyet nem mutatnak, (cakkos szél, különleges színvilág, telt virág...) nekem valamiért különleges ez a kép. Talán a már említett színek miatt. A sokféle zöld, és a tulipán visszafogott pirosa, fehéres széle, és egy icipici belecsempészett sárga miatt.

Jól ismert panoráma

Következzen egy nagyobb "léptékű" kép! A Somogyi Imre Kollégium 222-es szobájának ablakából feltáruló látvány tavaszi változata. Avagy a felső arbor áprilisban, madártávlatból.

Jázmin

Téli jázmin. Imádom ezt a növényt. Most, hogy a zöld ágakon megtaláltam ezt az egyetlen csöpp, árva sárga virágot, rájöttem, nagyon régen láttam teljes pompájában díszelgő jázminbokrot. Ők majd később jönnek elő? Vagy elfagytak itt Angliában, és képem szereplője az egyedüli példány a környéken? De ha téli jázmin, akkor már elkéstek, nem?

Nem tudom, de a lényeg, hogy szép növény. A kicsiny virág egyedül inkább csak egy érdekes színfolt, amin csak egy virágokat kereső fotós szeme akadhat meg, de mindenkit biztosíthatok, egy virágrengeteggel borított jázminbokor az egyik legszebb látvány tud lenni egy kertben!

Kortárs

Egy ma készült kép, csak hogy kivételesen ne az archívumból válasszak.

Most írhatnám, hogy kompozíció, meg hasonlók. Hogy tanultam valamit újdonsült korrepetitoromtól az elmosódó hátterekről, a benyúló ágak művészi voltáról, de nem. Reménytelen eset vagyok. Csak kattintok, és mikor látom, hogy jé, ez jó, keresek egy kicsit még jobb beállítást. A kép harmadjára lett ilyen, szóval ez már nem az "ész nélküli" változat. Nem teljesen...

Japánbirs és barátai

A szebbnél szebb virágok mellett hamarosan aktivizálják magukat a szorgos méhek és darazsak is. Korábban már szóba került, hogy nem mindegy ám, hogy méh vagy darázs. Remélem, nem vezetem félre a közönséget :) Mai képem szereplői az éppen nagy munkában lévő méhek és egy félig kivirágzott és félig még bimbós japánbirs egyed. Virágzás után sajnos elveszti díszítőértékét a japánbirs, sem ágrendszerével, sem leveleivel, sem pedig alakjával nem szórakoztatja a népet, csak "csendben" nyaralgat és gyűjti az energiát az őszi termésérleléshez. A termés sem a látható jegyeivel hívja fel magára a figyelmet, hanem isteni illatával. Köszönhetően annak, hogy dendrológia órán nagyon figyeltem Schmidt tanárúr minden egyes szavára, tudom, hogy a japánbirs termése semmi másnak, kizárólag kompótnak való. Amikor a japánbirsünk első ízben hozott termést, egyből neki is álltam a két darabból álló gyümölcstermés begyűjtésének, majd a kompótkészítésnek. Milyen igaza volt Schmidt bácsinak! A japánbirs valóban pokolian savanyú, viszont jó sok cukorral, egy kis fahéjjal és szegfűszeggel remek kompót készíthető belőle! Csak ajánlani tudom (annak, aki szereti az ilyesmit)!

Na de maradjunk a tavasznál és a virágzásnál. Csalódást okozott nekem ez a bokrocska, mikor életében először hozott néhány virágot. Arra számítottam, hogy egy üde színfoltot hoz majd a kertünkben téglapiros virágaival. De nem így lett. Az azóta eltelt néhány év alatt, ahogy egyre dúsabban virágzott, én is egyre inkább megbarátkoztam vele és most már kifejezetten tetszik. Ő lett kertünk legelegánsabb lakója. Láthatóan a méhek is szeretik :)