Kicsikocsi

Akartam új képet készíteni. Jobbat, szebbet. Mert megérdemli. Hiszen a mindennapjaim része, hűséges társam. A kis Rover. De ma elhalálozott, és ez az egyetlen jó képem róla.

Annyira természetes volt, hogy itt volt, mindig. Észre sem venni a luxust. Aztán amikor már teljesen megszoktad, mind a vezetést, minden nyűgjét, az is érzékenyen érint, ha át kell ülni egy másik autóba. Főleg így, hogy most már biztos, soha többé nem vezethetem. Rest in peace...

Munkába menet

Hétköznap reggelenként, munkába indulva a következő utcakép fogad, amint kilépek az ajtón:

Szerintem hangulatos kis utcában van szerencsém lakni. Persze el tudnék még képzelni néhány fát és cserjét is az autók között (vagy helyett :)). Egyébként ültettek néhány díszkörtét nemrég, de azok épp nem látszódnak a képen. A fák hiányáért majdhogynem kárpótol az épületek szépsége. Főleg akkor tetszenek, amikor a felkelő nap megvilágítja a felső szinteket.

Welcome

Vagyis az első üdvözlet a lakásba érkezve: fogasok. Mutatva, mennyire várták, hogy hazaérjek és rájuk akasszam a kabátot/kardigánt, éppen mit.

Őszintén megmondom, a kép tárgya például egy olyan részlete a szobám - előszobám - majdnem saját fürdőszobám együttesének, amit eddig csak használtam, de nem emlékszem, hogy jobban megnéztem volna. Pedig egész jól néz ki.

Virágos rét

Bemutatom legújabb kedvenc sálamat. Már annyira nem is új. A születésnapomra kaptam, de akkor még vastagabb, melegebb sálra volt szükségem és csak tavasszal kezdtem hordani. Már akkor is nagyon tetszett, amikor megkaptam, de mostanra nőtt hozzám igazán, tényleg magaménak érzem és szeretem. Éppen ezért általában ezt kötöm a nyakamban a még hűvös reggeleken.

Farm, ahol élek ...

... és tyúkokat nevelek.

Nem, ezt soha nem ismerném be. A munkám része, hogy naponta kivigyem a kapirgáló jószágoknak a konyhai zöldség-hulladékot (már megtanultam, mit szeretnek és mit nem esznek meg). Minden nap összeszedem a tojást, különben összetörik... azért az életemnek nem részei. Nem találtuk meg a közös hangot, hogy úgy mondjam. Szerintem még az állítólag sokkal finomabb türkizzöld tojás miatt sem éri meg a sok vesződség, ami velük jár. Ezen kívül még buták is.

51

Már pár hete jelenlegi lakhelyemen éltem, mikor megkérdezte egy futár, hogy mi a házszámunk. Hát azt nem tudom. Általában a nevét használjuk a háznak, mint ahogy a legtöbben az angol vidéki lakosok közül.

Azóta tudom, hogy 51 a nevezetes szám. Azonban csak múlt héten tűnt fel a hátsó kertkapun lévő kis fém  táblácska, rajta a házszámunkkal. Ennek semmi jelentősége, hiszen a kertkapun túl is a mi kertünk van, sőt ha továbbhaladunk jobboldalra, vagyis majdnem hátrafele, a kaput elkerülve jutunk a kertbe. Az angolok szeretik a kerítéseket, kapukat, szükségtelen lépcsőcskéket, utacskákat... ettől lesz különleges minden kert és az angol táj. Senki másnak nem jutna eszébe így alakítani a környezetét, csak egy angolnak.

A fogmosás fontos!

Sok idő kellett ahhoz, hogy megszeressem a fogmosást. Gyerekkoromból csak arra emlékszem, amikor az Anyukám ellenőrizte a fogainkat minden egyes fogmosás után. Sokszor visszaküldött, legtöbbször talán csak nevelési szándékkal. Ezt onnan gondolom, hogy most én ellenőrzök gyerekfogat, és soha nem látok semmi olyat, ami alapján el tudnám dönteni, rendesen megmosta-e őket vagy sem.

A képet elnézve kedvem támad jó alaposan, nem csak a minimális 1,5 percig, hanem a hatásos 3 percig fogat kapargatni. Irigylésre méltó módon nekem ez a fogkefe- és fogkrémtartóm. Bár nem ez számít, de szerintem ez akkor is szép!

Hétvége

Becsapós kép, amit hoztam, mert elég idilli összeállítás, finom kakaó (vagy másoknak tea, akármi) és egy jó kis könyv. Kellemes hétvégi kikapcsolódás, összekucorodni takaró alatt, vagy melegben a teraszon és eliszogatni olvasás mellett. De az igazat megvallva nem jellemző, hogy szépen előkészülve szeánsz szerűen olvasgassak. Szóval csak a kép kedvéért kombináltam össze a kettőt, hogy egyszerre két témát tudjak le, és mert jobban mutatnak együtt.

A bögre Finnországból származik, ott kaptam a szülinapomra és muszáj volt hazahozni. Imádom a tökéletes egyszerűségét és a méretét... na meg a színét :) A könyv sajnos nem olyan izgalmas, mint szeretném, de mivel az első 4 kötetet már kiolvastam (ugyanilyen hosszúak), így érdekelne hogyan halad tovább... csak a baj, hogy nem halad. (Meg hogy baromi nehéz és nagy a könyv, az előző kötetek kisebb méretben vannak meg, könnyebb volt magammal hurcolni a buszra, ezt kétszer is meggondolom, viszem-e magammal.) Pedig imádok belemerülni egy-egy történetbe és fél napokat csak olvasással eltölteni.

Remekművek

Nem értem az angol építészetet. Elég sok minden tetszik benne, például a hangsúlyos kémények.

A legtöbb angol ház hatalmas kéménnyel büszkélkedhet, és ez a jellegzetesség a sorházaknál különösen erőteljesen érvényesül. Szűk, keskeny házak, mini udvarral, sok apró ablak, kiugrók, beugrók... és mindennek megkoronázására magyar szemmel teljesen aránytalan kémény-építmény.

Kertészkedjünk

Ha hétköznap, akkor munka. Bár hozzánk a kertész csak egyszer egy héten jön, ezért nem mondhatni, hogy mindennapos esemény, de akkor is egy megszokott rutin, télen nyáron, esőben vagy akár tikkasztó melegben.

Kedves néni, Julie. Kérdés nélkül lehet neki teát vinni, mindig kér. A legnagyobb melegben sem hideg vizet, nem! Forró teát. Kedvence a Lady Grey, de nem panaszkodik a normál, "english breakfast" teára sem, a lényeg hogy cukor nélkül, tejjel issza.
A kutyája Timothy. Nagyon barátságos, dörgölőzős kutya. Sajnos nagyon hullik a szőre, így a dörglőzőst részt nem annyira szeretem. Gazdája pedig azt nem, amikor örömében odacipel nekem minden metszőollót, szépen kupacba rakott faágat, stb.

Ritmus

Függönykarikák.

Egy ideje rájöttem, hogy függönymániás vagyok. Minden részlete egy dísze lehet a szobának, a karnis, a függönytartók, de extrém esetben még a függöny összekötő zsinórja is. Az én kedvenceim azonban maguk a függönyök. A lágy hullámokat formáló anyag, a sötétítő és a függöny együttes hatása. A legjobb pedig az, amikor a tetején pluszban is van egy - minden funkció nélküli - drapéria. Annak az esése, a színe, anyaga...

Saját lakásban (majd ha egyszer...) nem feltétlenül ragaszkodom ilyen mesebeli függönycsodákról.

Na de ennyit általánosságban.  A képről annyit, hogy a szobámban készült, nagyon egyszerű, drapp sötétítőfüggönyöm van, fehérre festett fa karnis és függönykarikák. Pici ablak, pici függöny, és persze fő a funkció!

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma"

Minden egyes reggel korán erre ébredek, hogy valaki rágja a fülem, nyalogatja a lábam vagy harapdálja a karom. Mert nekik akkor, azonnal kell a reggeli és a figyelem. Hétvége fogalma természetesen ismeretlen, és a legegyszerűbb, ha beadom a derekam, hamarabb lesz nyugtom, mert nem adják fel.

A képen frissen feltöltött éléstár látható. Ügyelve a változatos táplálkozásra, legalább négyféle, de lehet, hogy több tasak van, mert már felnőttet is kevertem közé. Szeretem, mikor tele a doboz, jól mutatnak sorban a kis tasakok. Persze a kis elkényeztetetteknek a legjobb jár, de igazából ez rajtam múlik, ők a tesco gazdaságos kaját is befalják, úgyhogy előbb-utóbb átváltunk rá, ha már nem juniorok lesznek. Egy olyan érdekesség is megfigyelhető, hogy a fiú imádja a tasakosat, míg a lány inkább az egyszerűen ropinak nevezett szárazeledelt preferálja. Tiszta egyéniségek.

A képek közül direkt azt választottam, amin látszik, mennyire körüldongják kiéhezve, mert tudják, hogy abban van a kaja. Tegnap kint felejtettem a ropi üres zacskóját, reggelre behurcolták a szobába, hogy azonnal adjak nekik olyat!

Nyugalom kicsiny szigete

A minap olvastam egy idézetet, miszerint nincs nagyobb szeretet, mint az étel szeretete, egy csoki csomagolásában figyelt. Ez majdnem igaz lehetne, de azért egy van... az alvás szeretete. Egész életemben nagy volt az alvásigényem és a mai napig nem elég a 8 óra alvás. Talán ezért a kedvenc tárgyam a kispárnám. Nem túl szép, sőt eléggé nyegle és öreg, de imádom. Ha hosszú útra megyek, még mindig viszem magammal, mert ezzel tudok csak igazán aludni. Mióta az eszemet tudom, emlékszem, hogy ott volt velem, várt este az ágyamban. Igazi toll párna, amire már nagyon ráférne egy tisztítás, de félek, hogy tönkre tenné és a szagom is elveszne belőle. Ez elég önimádónak tűnhet, de imádom az illatát, amit tőlem vesz át, ettől olyan megnyugtató az egész mivolta... Ha új huzatot kap, mindig beletelik egy éjszakába, hogy újra a régi legyen.

Nekem  ő a nyugalom szigete, bár csak a fejem fér el rajta. Már alig várom, hogy újra álomra hajthassam rajta a fejem.

Fény

"Talán nincs is akkora különbség fény és sötétség között. Végül is, ha nem lenne sötétség, mit emésztene fel a fény?"

Cassandra Clare

A fény: a lakberendezés egyik fénypontja. A világítás megtervezése: elhelyezés, külalak, fényerősség, ... stílus és praktikum.

Mindezek egyik példája a süllyesztett, apró fénypontú lámpa. Nagyobb térben több kell belőle, de nagyon mutatós tud lenni. Persze csak a fényével, önmagában nem túl figyelemre méltó. Ez nem is baj.

Húsvét

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Bár ünnepnap van, maradjunk a mindennapi dolgoknál. Tojás. Ünnepi szimbólum mellett mindennapjaink része. 

Azon szerencsések közé tartozok, akik (általában) valódi házi tojást esznek. A kép akkor készült, amikor a háziak tyúkjai csibekorból kinőve elkezdték rakni első tojásaikat. A nagyok a bolti tojások, a picikék pedig a saját, füvön kapirgáló, zöldségen élő tyúkocskák termékei. Nevük is van, és kézhez szoktak. Nem szeretem őket, mert túl bátrak és kaja reményében csípnek, ahol érnek, ha nem vagyok észnél. De a tudat, hogy egészséges tojást eszek, az tetszik.

Régészeti lelet

Nem mindennapi régészeti leletre bukkantam múlt hétvégén borsóültetés közben. Egy megkövült snowbordozó indiánra. A késő délutáni nap fénye gyönyörűen kiemeli a csinos kis indián idomait.

Remélem, miután most megosztom itt eme hatalmas felfedezésemet, a média is felkapja a fejét és benne leszek a tévében :D

Kánaán

Konyhatündérek figyelem! Erre a polcra már ránézni is öröm. Amikor megnyugtat a tudat, bármit akarsz készíteni, a fűszer nem lehet akadály.

Kedvencem a pörgős-forgós fűszertartó. Mivel túl sok minden van rajt, én pedig csak a megszokott fűszereket használom (főként mert nem magamnak főzök) ezért inkább frusztráló, mint örömteli keresgélés. Főleg ha közben odaég az étel. A csatos üveg és egyéb üvegcsék a felső polcon - már a látványuk is boldoggá tesz. Szépek. Szerintem.
Ennél csak a friss zöldfűszeres virágágy lehet élvezetesebb látvány.

Naezmiez?

Mindennapi dolgaink. Teljesen véletlenül egy olyan képet sikerült készítenem, aminek a tárgya - nem vagyok benne biztos, hogy felismerhető.

De segítek: ez egy radiátor.
Bánatomra nem működik. Mivel a konyhában, ahol fotóztam, padlófűtés van, lehet hogy sosem működik. A padlófűtés viszont jó dolog, szeretem. Nem csúfítja el a szobát (bár már vannak nagyon dizájnos fűtőtestek is), és még kellemes érzetet is ad, jobb meleget, mint egy-egy itt-ott elhelyezett radiátor.

Sweet pea

Mindennapi dolgaink közül nekem először az ágyam jutott eszembe. A kedvencem. Én is neki, reggelente alig akar elengedni.

A kép annyiból nem mindennapi, hogy beágyazva ritkán látható. Meg annyiból, hogy ritkán engedek a hálószobámba embereket, most pedig a "nagyvilág" elé tártam. Az ágyamra különösen érzékeny vagyok, nem is csak igényes, inkább kényes. A tisztaságra, rendezettségre.

A kedvenc huzatomat se hagyjuk szó nélkül: virágos (sweet pea) ágyneműszett az IKEÁ-ból.

Április

Ismét újabb hónapba léptünk. Blogunk témája is frissül. Szavazás nélkül* jelöltük ki a következő bő két hét témakörét:

MINDENNAPI DOLGAINK

Olyan tárgyakat, embereket, helyeket mutatunk be, melyek mindennapjaink részét képezik. Mindezt megpróbáljuk érdekes, nem szokványos szemszögből megközelíteni. Meglátjuk hogy sikerül.

*Azonban ha valakinek hiányzik a véleménynyilvánítás lehetősége, van egy másik válaszra váró kérdésünk.