Végre advent

Kis késéssel, de elékszült az adventi koszorúm. Még van egy vasárnapom Angliában a négy gyertyára... :)) de így is jó nézni, nem kell feltétlenül elégetni őket. Én örülök, hogy megcsináltam a "koszorút", és annak meg még jobban, hogy ilyen gyorsan közelednek az ünnepek.

Alapanyagok:
- toboz aranydíszítéssel
- pirosra festett toboz
- rózsává tekert narancshéj (kedvenceim)
- szivecskés szalag
- arany gyertya
- saját aszalású citromkarikák

Elkészítés (5 perc)
- egy kis trükk hogy megálljanak a gyertyák
- dobáljuk a tányérra a maradék alapanyagot ;)

Viszlát ősz!

A napokban készült, kedvenc veszprémi városrészletemről készült képpel szeretnék elköszönni 2012 őszétől. 

(Bocs, de nálam is csak telefon volt :))

Sandbanks

Ez egy régebbi, jópár hetes kép. Az egyik szórólapozós időszakomból. Ilyen kerteket szeretnék tervezni. Nem kell nekem nagy tér, bár nem lenne rossz. De legyen stílusa, esetleg az a stílus legyen modern... :)
Mikor jön el az én időm? Amikor egy megrendelő elhiszi, hogy nem csak a "cottage style" létezik és működik?

(Ismét bocsánat a telefonos minőségért). A kép lényege eredetileg, hogy volt egy párja. Az utca túloldalán, éppen szemben volt egy elég rozzant házikó, egy kertnek csúfolt udvarral. De ez az udvar és így maga a kép is annyira csúnya volt a maga feltöredezett beton járdájával és gazos, túlnőtt "zöld"területével, hogy csak rontott volna a fentebbi kép hatásán, ahelyett hogy a kontraszt segítségével javított volna rajta, mint ami egyébként az eredeti terv volt. Így marad a szépség. (Nem elemzem a kertet részleteiben, mert lehet még ezt a képet sem raknám fel, de az összkép nem volt rossz, ezt higgyétek el nekem :)

Borongós napok

Kevés napsütés, szürkeség jellemző mostanában. A szép falevelek többsége is lehullott már. A hó és a zúzmara ideje pedig még nem jött el. Így aztán nem csoda, ha az ember életkedve is a nullához közelít. De azért mindenkinek némi mosolyt csalt az arcára a következő kép, ami pár héttel ezelőtt, reggel 9 környékére alakult ki a folyosónkon:

Arra biztatok mindenkit, hogy színes esernyőt használjon! Én hamarosan beszerzek egy élénk darabot a sötétkékem mellé.

Parthenocissus

Nagyon sokat próbálkoztam, hogy ügyesen megörökítsem az ablakomból látható szomszédos ház vadszőlővel befuttatott falát. Már nyáron is igen hangulatos volt, de ahogy kezdett őszi színekbe öltözni, még inkább mutatós lett.

Sajnos egyik próbálkozásom eredményével sem vagyok elégedett. Ezt a képet viszont talán egy kicsit különlegessé teszi, ahogy az épület bal felső sarka beleolvad az égboltba, mintha egy befejezetlen rajz vagy festmény lenne.

Majdnem olyan jó, mintha a Budai Arborétumot látnám :)

Tökszezon

Íme életem első töklámpása:

Éles kés és tapasztalat hiányában meglehetősen "basic" lett, de azt hiszem, felismerhető :) Nagyon tetszik nekem ez a szín!

Sakk a város felett

Ezt a képet már megosztottam máshol, de nem bírok betelni vele, olyan büszke vagyok rá, hogy sikerült egy olyan életképet elkapnom, aminek hangulata van. A szereplők egyszer csak megjelentek előttem és az az usánka olyan szürreális volt, hogy muszáj volt figyelnem, mint csinálnak. Jöttek a biciklivel és kiültek a falra sakkozni. Ilyen egyszerű. Csak messziről kaptam le őket, hála a nagy zoomnak, ettől lett olyan jó homályos... A szereplők személyiségi jogainak megszegéséért bocsánat, nem tudom, kik ők és hozzájárulnának-e a kép megjelentetéséhez, de aki ilyen usánkát visel 20 fokos melegben, az ne csodálkozzon, ha látványosság lesz. Na jó, nem is usánka, ami a fején van, de nem tudom mi az, és mindenképp használni akartam az usánka szót, olyan menő.

Ünnepi díszlet

Október 23. alkalmából ünnepi díszbe öltöztették a Parlament keleti homlokzatát. Ezt nagyon jól tették. Pár hete egy újabb részletét állványozták fel az épületnek ezen az oldalon. Persze tudom, ez egyáltalán nem meglepő, hisz az édesvízi mészkő könnyen koszolódik. Mégis, mindig reménykedek, hogy eljön - legalább átmenetileg - az az időszak, amikor nem csúfítja el egyetlen állvány sem az épületet.

Az '56-os központi ünnepségre egyedi ruhát húztak a csúnya szerkezetre, amin egy jellegzetes, forradalmi életkép rajzolódik ki. Nekem nagyon tetszik. Remélem, sokáig fent hagyják, a két nemzeti színű drapériával együtt, ami igazán elegánssá teszi a Parlament bejáratát.

(A kép - egyéb eszköz hiányában és félve, hogy amikor legközelebb ott járok, már nem lesz fent a díszlet - mobiltelefonnal készült, a koraesti órákban.)

Szárnyas szélhal

A szerkesztőség pár nappal ezelőtti internetes konferencia-beszélgetése értelmében bejelentem, hogy blogunk ezután szabadabb formában, a két hetes témák nélkül működik majd tovább.

Mindannyiónk zsúfolt napirendje mellett így talán jobban bele tudjuk sűríteni a fotók elkészítését és feltöltését, mintha adott témában kellene keresgélnünk.

Én például nem tudom, ezt a képet amit tegnap előtt készítettem, milyen témához tudnám csatolni:

Szélhalat már láttunk, nem meglepő :)) de ez egy szárnyas szélhal! A kép minőségért és a belógó póznáért elnézést kérek.

Rue Jenatzy - Jenatzystraat

"When you first arrive in a new city, nothing makes sense. Everything's unknown, virgin... After you've lived here, walked these streets, you'll know them inside out. You'll know these people. Once you've lived here, crossed this street 10, 20, 1000 times... it'll belong to you because you've lived there. That was about to happen to me, but I didn't know it yet." 

"Urquinaona, which sounded Sioux, was added to the list of once bizarre-sounding names tucked into my brain. Urquinaona slipped in next to Honolulu, Punxsutawney, Piccadilly, Massachusetts, Saskatoon and Machu Picchu. It became normal and familiar."

(L'auberge Espagnole)

A híres neves...

... lámpabúra. Amit többszöri boltba menetel után sikerült használhatóvá tenni. Izzókat vettünk, foglalatot vettünk, míg végül Hősöm megszerelte, és most működik. Engem már az sem zavart volna, ha soha nem látom világítani, csak ne legyen már vele több baj: ráesett az ágyamra az izó néha, ezek után anyira haragudtam rá... hogy, igen, köhömmmm...

... itt a bizonyíték, tényleg együtt élek azzal a gusztustalan pókhálóval. De ezt inkább letagadom... szóval a pókháló mot művészi értéket képvisel, rendben? De legalábbis híven tükrözi "én kis világom"-at.

Függöny!!!

Függönymániás vagyok, ez talán már ismert tény. Ha nem, akkor most megleptem pár embert. Talán azért, mert tetőablakos szobámban úgy nőttem fel, hogy mindössze egy lehúzható rugós redőnyöm volt. Szürke, fekete csillagokkal. Aztán később kaptam csodafüggönyt, elhúzhatós, megköthetős, szobához illő...

Ezt most azért mesélem el, mert legújabb szobámban, amit végre tényleg az enyémnek mondhatok, ismét fontos szerepet tölt be a függöny. Ráadásul szép! A színe, az anyaga, a "mintája"... strasszos türkiz sötétítő, íme:

Ez a textildarab (elég nagy darab, tekintve hogy az egik fal szinte teljes hosszában ablak) olyan különleges hangulatot kölcsönöz a szobának, hogy azt hiszem ettől szerettem bele először és azonnal. Azóta is szeretek ránézni, és örülök hogy itt csillog nekem a nap legnagyobb részében.

Naplemente az ablakomból

Eredetileg csak a villanypóznába futó vezetékcsokrot szerettem volna lefotózni, de valahogy mindig elmaradt. Viszont tegnap este, mikor kinéztem az ablakon és pont naplemente volt, na ez már elég indok volt arra hogy elmenjek a fényképezőmért a szoba másik felében lévő szekrényhez és megörökítsem Nektek az én kilátásomat.

Hazafelé

Bár busszal szoktam haza járni, ez pedig a villamos megállóból készült, azért amikor először érkeztem meg, akkor majdnem ez a látvány fogadott. Először megrémültem, mert aznap valami piacféle volt, egészen pontosan a bolha típusból. A házi úr viszont azt állította, hogy évente egyszer van itt ilyen felfordulás. Majd meglátjuk. Mindenesetre azóta ilyen nyugodt a környék. Na és ha még a nap is süt, akkor egyenesen szép is. Én balra a második utcában lakom.

A kilátás

Hogy újraindítsam a blogot, elsőként a szobámból nyíló kilátást osztom meg. Még szoknom kell az új helyet. A város szép, a sorházak jól mutatnak, nincs tömeg, nincs forgalom, első ránézésre élhető helynek tűnik, de nem hagyom magam ilyen könnyen lekenyerezni.

A 3. emeleti ablakomból:

Van egy másik ablakom is, de azon nem lehet kilátni, mert homályos. Majd azt is lefotózom, mert nem mindennapi ablak.

Újraindulunk

Kedves Olvasók!


Szeptemberrel véget ér a nyár. A blog hamarosan újraindul. Az első témát pedig önkényesen jelölöm ki:

AZ ÉN (ÚJ) VILÁGOM

Jöhet minden, ami a napjainkat meghatározza, ami a személyiségünket tükrözi, ami nélkül nem tudnánk meglenni. A lakókörnyezet, a lakótársak, munkatársak, minden, ami a mi világunk. Már egyszer mindennapi dolgaink címen volt hasonló próbálkozás. Most a környezetváltások miatt gondolom, hogy aktuális egy ilyen téma.

A lényeg, szeptembertől újra Pillanatképp!

Szieszta

Meglepetés! :) Készítettem egy nekem tetsző képet a telefonommal. Remélem, akad más is, akinek bejön. Egy hét szabin vagyok túl, melyet a Tisza-tó partján töltöttem. És ha már ilyen sok szabadidő szakad az emberre arrafelé, akkor érdemes egy biciklitúrát tenni a tó körül. Nekem a kör ezúttal nem volt meg, csak a Tiszafüred-Abádszalók-Tiszafüred táv. Ez is elég volt hirtelen egy ülőmunkához szokott szervezetnek. A kép az utolsó etap előtti pihenő alatt készült. Ó milyen jól esett kinyújtani megfáradt lábaimat és nekidőlni a térképtartó tábla oszlopának, közben pedig a Tiszán megcsillanó napsugarakban gyönyörködni!!

Nyári szünet

Nagy bejelentés következik: a PILLANATKÉPP stábja nyári szünetre megy. A valóság az, hogy egyikőnknek sincs túl sok energiája foglalkozni a bloggal mostanában, így a szünet mellett döntöttünk, aminek a végét szeptember elsejében határoztuk meg. Én kicsit aggódom, hogy lelkesedés hiányában ez a dolog már nem fog működni, de talán kellemesen csalódok.

Tehát reményeink szerint ősszel visszatérünk, újult erővel, addig is mindenkinek kellemes nyarat kíván a PILLANATKÉPP csapata!

Grillparty

Nem a legjobb minőségű kép, de egy igazi nyári délutánt örökít meg: az öcsém a füstben szenved, hogy megforgassa és megkenegesse a sörös páccal a szépen sülő grillkolbászkákat.

Szenvedős meló, de megéri a várakozás és a küzdelem... és mivel az illatok messze szállnak, a szomszédok is irigykedhetnek, ahogy esetleg azelőtti nap mi szippantottunk a levegőbe valamilyen keriparti illatát megérezve.

Kerti party

Ha nyár, akkor kerti party. A nyári szezon első jele, hogy a szomszéd Lajos bulikat tart, én meg nem tudok tőlük aludni. Pont az ablakom alatt van a teraszuk, de van, hogy felfújhatós medencét is kitesznek a kertbe és az 50+-os korosztály hajnali 2-kor sikongatva pancsol. Vagy van, hogy egymás etnikai hovatartozását szidják, vagy csak simán artikulálatlanul üvöltenek valami mulatós zenére, vagy csak röhög, úgy, ahogy csak ő tud röhögni.

De képet nem a lubickoló 50-esekről hoztam, hanem egy csendesebb és szolidabb saját kerti sütögetésről 2011-ből.

Vízibicikli

Mostanában mindig bajban vagyok, milyen szöveget írjak képeim mellé. Most is ez a helyzet. Hisz egyértelmű: ha nyár, akkor Balaton, ha Balaton, akkor vízibicikli! Nincs ezen mit magyarázni :)

Na jó, annyit még hozzátennék, hogy réges-régen balatoni családi kirándulásokon irigykedve néztem a vízibicikliző néniket, bácsikat, mivel az én családom nem mutatott hajlandóságot, hogy befizessen egy körre :( Mindegyik vízibicikli tetszett, de a kedvenceim azok voltak, amiknek a végén csúszda is volt. Végül az álmom - vagyis hogy kipróbáljak végre egy ilyen csodajárművet - egy osztálykiránduláson vált valóra :)

Cherry

Cherry, cseri, cseresznyeeee!

Ez a kép most önkínzás, de a cél érdekében bármit...
Aki kóstolta már a behűtött, friss cseresznyénket, hatalmas szemű édes fekete cseresznye, az el tudja képzelni, mennyire igaz most az a kijelentésem, hogy HONVÁGYAM VAN!!

Majdnem nyár

A majdnem nyár azt jelenti, amikor a hangulat megvan, a kellékek megvannak, de valami mégsem az igazi. Bővebben kifejtve:
- napsütés van
- naptár szerint itt a nyár
- kellékek: kerti sütő, faágra akasztott hinta és hintaágy megvan...

Ami hiányzik? A döglesztő meleg. Amikor nem bírja ki az ember csak a strandon. Ilyet ritkán éltem meg jelenlegi hazámban, de ez senkit ne bizonytalanítson el... a kép egy kicsit hamisított nyári pillanatot idéz fel.

Nyári rét

Nem tudok sokmindent hozzáfűzni ehhez a képhez. Egy közös nyári kirándulásunkon készült. Kimerészkedve a  hűs árnyat adó erdő lombjai alól a következő látvány tárult elénk:

Van némi hiányérzetem. Annyira illene még erre képre egy -két lepke!

A tenger

Nem kifejezetten rajongok a tengerparti napozós, semmittevős nyaralásért, de most hiányzik. Csak miután elmúlt az utolsó nyári szünet, akkor értékeli utólag az ember igazán az egészet. Most szívesen kifeküdnék 1-2 napra az Adria partjára, még a tűző nap sem zavarna...

A kép a tavalyi családi nyaraláson készült. A fényképezőm naplemente funkcióját próbálgattam.

Helló, Június...

Szerzőtársaim elfoglaltsága és krónikus időhiánya miatt úgy döntöttem, ismét egy rendhagyó, egész hónapig tartó témát dobok fel. Valami aktuálisra gondoltam, és széleskörűre, hogy ne unatkozzunk egy hónapig, és sok minden beleférjen.

Ezek alapján választottam a NYARALÁS témakört. Ebbe "kedvenc nyaralás" "utazás" "nyár" "tengerpart" "kirándulás" "napsütés" "grillparti" és bármi, ami a nyári időtöltésekhez kapcsolódik.
Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!

(A kép csak illusztráció.) A fotót nem én készítettem (de ott voltam a "party"-n), és bár nem a legjobb kép, azért választottam, mert egyik gyerek sem felismerhető. Emellett látszik rajta a nyári hőség. Még ha októberben készült is...

Union Jack

A színek nagyon fontosak a nemzeti identitással kapcsolatban. Ezt most látom, amikor egy olyan országban vagyok, ahol nem félnek az emberek mindent a zászlójuk két-három színével kidíszíteni a házfalaktól kezdve a süteményekig. Hogy az, hogy piros-kék-fehér valami, és zászlócskás és lobogós vagy csak van rajta egy kereszt alak... az csak annyit jelent, hogy ünnepre készülődnek.

A magánházakon, intézményeken, kocsikon és kamionokon, kerítéseken, nyírott sövényeken, fákon, ablakokban és ajtókon, a kis boltok kirakatában, a nagyáruházak polcain, mindenütt csak a kék, a fehér és a piros szín jelenik meg. Tetszik a briteknek ez a hozzáállása, hogy ha ünnep van, akkor azt rendesen tartsuk meg, akár mániákusan ragaszkodva minden apró részlethez. De tényleg, a múltkor egy fehérneműbolt kirakatában Union Jack-es mintájú fűzőt láttam...

Kiskanna

Ha már ennyire sok virágos képet raktam fel, most jöjjön változatosságképpen valami más. Közvetve ez is a virágokhoz kapcsolódik, elvégre a locsolókanna segít szomjas növényeinken.

Itt a szín azért lényeges, mert egyértelműsíti, hogy a fénykép tárgya NEM használati, csak dísztárgy. Szerintem legalábbis. Méghozzá egy nagyon kedves és szép dísztárgy :)

Citrom, narancs, barack...

Begóniák a sárga minden árnyalatában. Ugyanakkor készült, mint az előző kép. Fél év virágkötészet szeminárium után mondhatom, hogy profi szemmel nem a legjobb a színek elrendezése.
Hosszas nézegetés után bele tudok ugyan magyarázni egy koncepciót, de az összeállítás így is biztosan megbukott volna Komiszár tanár úrnál.

Változatok egy témára

Lathyrus - azaz lednek.
Ennél jobban tetszik az angol Sweet Pea kifejezés, amit legjobban cukorborsónak fordíthatunk, ha majdnem szó szerint fordítjuk, valamint figyelembe vesszük, hogy ez egy kedvelt becézési forma is.

A kertészek és növénytermesztők évről évre hatalmas mennyiségű újdonsággal, egy-egy faj fajtájának alfajtáinak a változataival (és annak alváltozataival) állnak elő, melyet aztán nem győznek bemutatni a közönségnek illetve a szakmának. Itt most a bemutatás pont sikerült. Well done.

Megnyugtató természet

Régi kedvenc ez a kép. A fényképezőgépem is és én is nagyon szeretjük a zöldet. Ő kevésbé szereti a lilát és az erős pinket. Valamiért... de a zöldet - főleg ha megfelelő napfényt kap - gyönyörűen vissza tudja adni.

Ezen a képen minden zöld, még a víz is, a majdnem fekete, árnyékolt részek is, mind-mind a zöld egy-egy árnyalatai. Ezt a fotót nézegetve válik hihetővé, hogy a zöld a "tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője..."

Szerény fehér

Bár a képen a fehér szín jelenik meg a legkisebb mértékben, én ezt mégis mint "fehér" színvilágú kép említeném meg. Talán mert láttam a mellette levő idősebb, kivirágzott példányokat, de talán csak mert a zöld egy kertben még semlegesebb, mint a fehér.

Nagyon szeretem ezt a színösszeállítást: a friss világoszöldet és a fehér tiszta, illetve kissé zöldes-sárgás árnyalatait.

Lila

"A lila a mértékletesség színe. Egyensúly az ég és a föld között (hajnali és esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között..."

Úgy rémlik, egyszer már elemeztem, hogy az egyszínű virágágyás, vagy a színes tetszik jobban. Most épp az egyszínű. Mindenféle virágunk lilában pompázik, és ez csodaszép. Sajnos a képbe nem tudtam belekomponálni az összeset, de nekem elhiheti mindenki. A lilának ez a világos árnyalata tűnik fel minden apró és nagyobb virágban, valamint a bokrokon, például az orgonánkon.

Kék

kéktúra, kékfény, kékmetró, kékharisnya, kékfestő, kékhalál, kékdunakeringő, kéksajt, kékszalag, kékestető, kékszakállúherceg, tengerkék, azúrkék, ÉGSZÍNKÉK!

Tűzrózsa

Következzen egy újabb tüzes nyári(as) kép! Egyrészt, hogy visszaköszönjön Zsuzsi legutóbbi bejegyzésének  témája, másrészt pedig azért, mert egyébként is ezt szántam mára :)

Mint egy tábortűz: belül citromsárga, kifelé haladva egyre narancssárgább. Csak az alakja nem olyan.

Békaperspektíva

Avagy "Eper reggelire" :)

Az elmúlt hétvégén a tavaszi színeket harsány nyáriak váltották fel a kertünkben. Míg eddig többnyire a visszafogott fehér és rózsaszín virágokban gyönyörködtem a fákon és bokrokon, most már annak örülök, ha minél több pirosat látok rajtuk, mert az azt jelenti, hogy megérett a finom cseresznye, na meg az eper!

Valami hasonló kép tárulhat a kertünket ellepő békasereg elé. Nem tudom, hogy ők látnak-e színeket, de ha igen, akkor megértem, hogy nem tudnak ellenállni a legszebb eperszemeknek. Megértem, de nehezen tudok nekik megbocsájtani :) 

Tűzliliom

Tűzszínű liliom.

Namost... azon kezdtem gondolkozni, milyen színe is van a tűznek? "Tűzpiros" - mondjuk sokszor. A nagyon élénk, szememet kiégető piros színt hívjuk így. De az igazi tűz az elég halovány, vagyis nem színes, hanem fényes. Ahol pedig kevésbé fényes, ott lehet sárgás-narancsos-vöröses... esetleg picit kékes. Arra jutottam, mennyire érdekes, hogy a tűz hangulata és az általa kiváltott érzés (a meleg, az égető forróság) összekapcsolódik egy kifejezéssel.

Május végi színek

Legutolsó szavazásunk értelmében (melyet én írtam ki, és bevallom hősiesen, egyszerűen elfelejtettem rá szavazni) a "Színek" lesznek a következő két hét témája.

Erre mi is lehetne jobb kezdőkép, mint egy szivárvány?

Naplementés szivárvány. Lesz ízlésesebb képem is a témában, ígérem. Jó szórakozást az Olvasóknak és a Szerzőknek!

Önelégültség

Talán még beleférek a vicces kategóriába. Sajnos eléggé besűrűsödtek a programok az utóbbi időben, nem volt energiám ide is írni, pedig pár percnél többet nem venne igénybe. És ez még június elejéig nem fog változni.

Egyik macskámat fotóztam le jó dolgában. Ez ki is ült az arcára. Szeretem a macskák önelégült arckifejezéseit, viccesek, hogy ugyanúgy tudnak mosolyogni, somolyogni, mint mi. Ezzel én is lezárom a viccelődést.

Hello, London...

Álljon itt most mindenféle kommentár nélkül ez a fotó, a "vicces képek" kategória búcsúképe tőlem:

Koncentráció

A képen a hajam göndörítése van folyamatban, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a mesterfodrászom kénytelen volt hátra hajtani a fejét, nehogy orrba vágja magát a kívül (is) melegedős csoda-hajvasalóval. Én a tükrön keresztül figyeltem az eseményeket. Az arca elárulja, hogy tökéletes és precíz munkát igyekszik végezni :)

A sárga esőkabát

Imádom ezt a képet, imádtam ezt a kutyát... Coco viszont utálta a sárga esőkabátját, és ezért valószínűleg nagyon utált engem is.

Pedig az eső gyakran esett, ő pedig - lakásban tartott, rövid szőrű, fázós kutya lévén elég gyakran igényelte volna a kabátkát a hosszú séták folyamán. Nem emlékszem, hogy sokszor ráadtam volna. Pedig ez az arckifejezés mindent megér...

Kutyaviadal

Igen, minket meg lehetne büntetni. Bár pénzt sosem szedtünk a harcokért, ez akkor is illegális.

Szerencsére ezt a kutyáink nem tudták, így szívesen produkálták magukat. A képen látható két lány közel azonos súlycsoportja és játékstílusa miatt elég jól eljátszogatott egymással. A képen épp egy jól elkapott pillanat látható. Durvának tűnik a játék, de általában jó véget ért. Békességben, megnyugodva, elfáradva feküdtek le egymás mellé.
A kép egyetlen szomorúsága, hogy Pötyike már a Szivárványhídon túl játszik... (Roxinak pedig be kell érnie az immár 15 éves Csoki-val... talán ott már nem folyik ilyen mértékű "harc").

Nekem dumálsz?

Izompólós macska. Csinos, ugye? A ruhája cicanadrágból készült, és már a sokadik, tökéletesített verzió. Nem divatbemutatóra készültünk, a látszólagos állatkínzásnak egészen egyszerű és nemes oka van: volt egy seb a cica oldalán, ami nem tudott begyógyulni. Így a cica nem érte el, nem nyalogatta a nyílt sebet, és még közlekedni is tudott.

Műanyag gallér helyett izompóló: az eredmény egy láthatóan nem túl boldog macska. De csak mert nem tudja, milyen jó dolga van, és mennyire csinos. De lehet, hogy a vakut sem szerette igazán. Amúgy ha jól emlékszem, a pólóval nem volt sok baja, amúgy is nagyon türelmes, jó természetű cica.

Szerelem?

Ezekhez a vicces képekhez nem nagyon tudok kommentárt fűzni... akkor sem tudtam, mikor ezt megláttam. Eredetileg egy ismerősömnek fotóztam, de most rábukkantam, úgyhogy a nagyvilág elé kerül. Nem tudom amúgy, miért szerelemre asszociálok, elvégre semmi szívecske nincs, de mégis ez a fába vésős dolog bennem azt a benyomást kelti. De várom az ötleteket, mit örökíthettek meg ezzel?

Mosoly

Végy egy asztallapot és egy köteg hímzőfonalat ... és máris kész a Szélesszájú Kisbéka.

A nap hősei

Ma délelőtt műsor volt lent, a téren :) Magas rangú vendég látogatott kis hazánkba, akinek nem akármilyen fogadtatásban volt része: katonazenekar, díszszázad, vörösszőnyeg, májusi eső - minden játszott. Esernyőre viszont már nem telt :) Szerencsétlen katonák egész délelőtt áztatták magukat. (Főpróbát is tartottak az előkelőségek érkezése előtt.) Hősök!

Több "fontos" kérdés is megfogalmazódott bennem. 

Vajon a protokoll nem engedi, hogy esernyőt tartsanak vagy tartassanak maguk fölé a kormányfők? Vagy más oka van? Vagy nincs is oka, egyszerűen csak így alakult?

Miért nem kötötték össze a két szőnyegcsíkot? A két bácsi végigvonul az egyiken, aztán átgázol a nedves aszfalton, hogy eljusson a másik szőnyegre, amit jól összesároznak. Szegény szőnyegtisztítók! Egyébként hol és hogyan tudják megszárítani ezeket a hosszú szőnyegeket?

A hangszereknek vajon nem ártott  meg az esőn töltött néhány óra? A körülményekhez képest is szépen szóltak egyébként.

Nem kérdezek már többet (pedig tudnék :)), csak figyelmetekbe ajánlom azt a kis "kondenzcsíkot", amit a masírozó katonák húznak maguk után :D Nem látszik olyan tökéletesen, de ha kicsit jobban megnézitek, felfedezhetitek.

Szép kis műsor volt :) Tervbe vettem, hogy Zsuzsi tiszteletére is szervezek valami hasonlót, ha hazalátogat. Eső nélkül. :)

Kacsacsapat

Úgy látom, az Ördög-Kacsa nem túl kelendő, túl nagy tömegben állnak a polcon.
Az én kedvencem a Katona-Kacsa és a Mikrofonfrizurás-Kacsa. Érdemes meglesni a bal szélen figyelő Apáca-Kacsát is... És mik a vélemények a Halálfej-Kacsáról, ami valamilyen morbid humornál fogva épp az Apáca-Kacsa mellé került?

Kortárs művészet

Nehezen érthető.

Ebben például nem vagyok biztos, hogy ez a kép így vicces-e vagy csak elkeserítő. A jó hír az, hogy ez csak egy időszakos kiállítás volt, így a világ egyik legszebb katedrálisáról (amely Ken Follett "A katedrális c. regényének egyik ihletője is volt) mostanra már lekerültek a szobrok.

There's a party in the house tonight

Finnország ismét. Többet nem is tudnék hozzá tenni,a kép önmagáért beszél.

Az igazi helyszínelők

A nem tájépítészek mindig nagyon jót mulatnak/mulattak azon, amikor azt mondtam, "helyszíneltem", vagy "helyszínelni" készülök. Végiggondoltam már párszor, de nem találtam jobb kifejezést a tervezési terület felmérésére. Terepszemle? Felmérés? Á ezek nem hangoznak jól, maradok a helyszínelésnél.

Egyedül nem jó helyszínelni. Főleg nem külterületen. Diplomatervezéskor mindig vittem magammal valakit, vagy valakiket. Még szerencse, különben biztos halálra rémültem volna, amikor meglátom ezt:

Kísérőim nagyon lelkesek voltak, és amikor rátaláltunk erre a szerencsétlen játékbabára a folyóparton, már semmi kétségük nem volt afelől, hogy igazán izgalmas dolog ez a helyszínelés. Azóta is emlegetik :)

Jaj szegény baba, kinek árthatott és kinek lehetett útban? :(