A minap olvastam egy idézetet, miszerint nincs nagyobb szeretet, mint az étel szeretete, egy csoki csomagolásában figyelt. Ez majdnem igaz lehetne, de azért egy van... az alvás szeretete. Egész életemben nagy volt az alvásigényem és a mai napig nem elég a 8 óra alvás. Talán ezért a kedvenc tárgyam a kispárnám. Nem túl szép, sőt eléggé nyegle és öreg, de imádom. Ha hosszú útra megyek, még mindig viszem magammal, mert ezzel tudok csak igazán aludni. Mióta az eszemet tudom, emlékszem, hogy ott volt velem, várt este az ágyamban. Igazi toll párna, amire már nagyon ráférne egy tisztítás, de félek, hogy tönkre tenné és a szagom is elveszne belőle. Ez elég önimádónak tűnhet, de imádom az illatát, amit tőlem vesz át, ettől olyan megnyugtató az egész mivolta... Ha új huzatot kap, mindig beletelik egy éjszakába, hogy újra a régi legyen.
Nekem ő a nyugalom szigete, bár csak a fejem fér el rajta. Már alig várom, hogy újra álomra hajthassam rajta a fejem.
Nem akarom megbántani a féltett kincsedet, de legkevésbé sem kispárnára hasonlít :)) az viszont látszik, hogy pihe-puha, belakott, régmúlt idők emlékét is őrző, igazi féltett kincs.
VálaszTörlésJa, és az még kimaradt: nagyon jó a szívecske alak :)
VálaszTörlés