Az ő története rövidke: valahol a ház körül vagy az udvaron találtuk, megnézegettük, majd szabadon engedtük a szántóföldeken. Azt hiszem, ő az akkor még létező (és funkcionáló) kecskeól mellől, a zabtároló edényből került elő. De lehet az egy másik sorstársa volt.
Nekem a torz arcocskája tetszik, meg hogy annak ellenére, hogy teljesen meg volt ijedve, mégis úgy néz, mintha érdeklődve figyelne a világra.
Cuki :))
VálaszTörlés