Első ránézésre azt gondolhatja az ember (ha a címet nem olvassa), hogy egy csatorna partján járunk. Valójában azonban ismét egy Tisza-tó menti képet választottam kedvenceim közé.
2010 nyarán egy jelentős árhullám vonult le a Tiszán. Ilyen esetben a tározó zsilipjeit lezárják és a víz az övzátonyok erdein átszűrődve jut el a "tó" medencéibe. Ha nem zárnák le a csatornákat, akkor a nagy sebességgel, akadálytalanul érkező ár sok-sok hordalékot is magával hozna, gyorsítva ezzel a tározó feltöltődését.
Tehát a folyó áradásakor a Tisza-tó vízszintje is megemelkedik. Az eredeti partvonalat a kép jobb oldalán látható erdősáv vagy inkább bozótos fasor jelzi. Ha idén nyáron készítettem volna egy képet ugyanezen a helyen állva, akkor azon egy csepp vizet sem látnánk, hanem helyette szépen zöldellő gátoldalt és horgászhelyet keresgélő embereket.
És hogy miért kedvencem ez a kép? Egyrészt, mert ilyen kis becsapós (mint ahogy a bejegyzés elején említettem) :) másrészt pedig szeretem a tükröződéseket és az ég színének ezt az árnyalatát.
Tudom, hogy ez olyan belemagyarázós, de nekem már megint úgy tetszik az a biciklis a képen, átváltoztatja a tájképet valami többé. Tényleg szép a tükröződés, még az ég színét is jól adja vissza a víz. Kellemes biciklis utak vannak erre, kár, hogy kihagytam egykor azt a bizonyos túrát.
VálaszTörlés