2012. január 30., hétfő

Erdély

Nem sokat jártam Erdélyben, de az a pár nap, egy-egy hét, amikor kint voltam, az nagyon tartalmas volt, és imádtam az egész helyet. Az embereket is, leginkább a beszédüket. Kiejtést, szóhasználatot, és a kedvességüket.


Ezzel a képpel azt szeretném szimbolizálni, amit én Erdéllyel kapcsolatban érzek. A tájjal kapcsolatban, elsősorban. A magas hegyek között eldugott apró gyöngyszemek, falvak vagy akár műemlékek, romok, mint a képen is... különösen tetszik ez a meseszerűen nőtt, mindent elborító, őserdős növényzet. Meg a ködös háttér. Közeledett a naplemente. Csodaszép volt a hely.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése