Engem valahogy nem hozott lázba a Balaton korábban. "Kisgyerekkoromban" majd' minden nyáron töltöttünk 1-2 hetet Siófokon, amit nagyon élveztem és év közben is gyakran eszembe jutott, hogy milyen jó lenne visszamenni, de sosem a Balaton miatt, hanem "csak úgy" nyaralni, egy kis környezetváltozásra, mert ott mindig voltak játszótársaim az üdülőben, egész nap együtt volt a család, mindenki nyugodt volt, jókedvű és minden nap strandoltunk. Kicsit nagyobb gyerekként az északi parton is volt szerencsém eltölteni egy hetet, de mivel végig hideg volt és szakadt az eső, semmi szépet, érdekeset és különlegeset nem találtam a Balatonban. Így aztán nem is vágytam vissza.
Ezek után eltelt 10 év, mire újra Közép-Európa legnagyobb tavához sodort az élet. Nem tudom, mi történhetett, de nagy izgalommal vártam a "találkozást" és hogy a nyári után a tavaszi, nem sokkal később pedig a téli arcát is megismerhessem a "magyar tengernek", melynek azóta én is nagy rajongója vagyok. Az okát nem tudom. Biztos öregszem :)
Tavaly, április végén örökítettem meg ezt a látványt. Azt hiszem, ekkor volt az év első igazán meleg, pólóban mászkálós hétvégéje. Nagyon hívogatónak éreztem a Balatont - egy kis vitorlázásra, csónakázásra vagy egyszerűen csak parton üldögélésre.
Imádom ezt a képet! Semmihez nem hasonlítható a víz színe, amikor a tiszta vagy enyhén felhős égbolt és a napsütés együttesét tükrözi vissza. Ez a "Balaton-szín". Igen, már megint a színek.... :) Emellett pedig az arányok tetszenek, meg az, hogy a nyár és a turisták még csak ébredeznek és egyelőre nem lepték el a tavat vízi járműveikkel. Ja és én is kedvelem a vitorlásokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése