2012. január 6., péntek

Esik a hó!

... vagyis esett 3 évvel ezelőtt.

Sosem tudtam egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc évszakom, hiszen mindegyiknek megvan a maga szépsége és az a pillanata, amit nagyon vártam. Tavasszal az, amikor először mehettem ki kabát nélkül az udvarra játszani és gyönyörködni a virágokban, illatokban, nyáron a szünidő, a gyümölcsérés és a strandolás, ősszel a színesedő falevelek és az avarillat, télen pedig a szánkózás, a hógolyózás, a hóember építés, a "csúszkálás", na meg persze a Karácsony és a szülinapom, ami mind-mind elképzelhetetlen (volt) hó nélkül. A téli reggeleken első dolgom az volt, hogy szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem, esett/esik-e a hó. Akkor pedig különösen boldog voltam, amikor a "dolgozó" hólapátok semmivel össze nem téveszthető zajára ébredtem. Legszívesebben végig az ablakban ültem volna, mindaddig amíg ki nem alakul a játékra alkalmas vastagságú hótakaró.

A kilátás - az autó, a szomszéd ház falának színe, a növények nagysága - évről évre változott egy keveset, de a hóesés látványa mindig ugyanolyan örömöt jelentett:



2 megjegyzés:

  1. A változások ellenére szerintem mi - törzsvendégek - felismerjük a helyszínt ;)
    kívánok Neked szép havas szülinapot, addigra talán lesz... még van időnk. De vízöntőként csakis a tél lehet a kedvenc hónapunk!!! (nekem nem az, de tény, hogy megvannak a szépségei)

    VálaszTörlés
  2. Imádok az ablakban ülni és nézni a hóesést. Legszebb dolog télen. A képen elég rendes hóvihar van, az az igazi, mikor nagy pelyhekben kavarog.

    VálaszTörlés